A felszín alatt – látlak Látom csillogó tekintetedben, Ott van az öröm és a bánat. A csend körülölel,Tovább olvasom…
Ahogy a kezed végigsimít a testemen, ahogy a meztelen testünk megint egybefonódik, mintha megint a régi lenne minden,Tovább olvasom…
Tavaszi szél hozza a virágillatot, lágyan csókolja pirospozsgás arcom, Nap sugarai kuszálódnak bőrömre, meleget adnak, indaként fonódnak mindenre.Tovább olvasom…
Van benned valami különleges, valami ízletes. Hasonlatom persze képletes, szemed csillogása végzetes.Tovább olvasom…
Ülj mellém egy reggel, amikor aranylik az Ég, gőzöljön közöttünk a kávé, ébredjen velünk a fény.Tovább olvasom…
Unod hallani? – én élni unom, nap mint nap ugyanazt cipelem magamon. Mosoly az arcon, némán hazug, szívem alatt már omlik a zug.Tovább olvasom…
A festmény életre kivetítve, egy felszálló köd képe terítve. A Föld ebben a Tejútrendszerben, parányi pont a tág rengetegben.Tovább olvasom…
Halványzöld rét ölén ezer virág éled, Kedvesem, remélem boldog leszek veled.Tovább olvasom…