Törődés szava száll a csendbe, Félve kérdem, maradsz-e velem? Remény fonja át az est sötétjét, Szeretet őrzi minden éjjelem.Tovább olvasom…
Sírnom kellene, Ömleni hagyva Titkolt könnyemet, Hadd folyjék arcomTovább olvasom…
A költészet ott kezdődik, ahol a csend már nem elég, ahol a szív félszavakból egész világot megért.Tovább olvasom…
Olyannal lenni, aki nem szeret, Elveszni látszik a képzelet. Nincs herceg, se hercegnő, Nincs Susi és Tekergő.Tovább olvasom…
Szívem néha elkalandozik. Olyan jó lenne végre csak lenni már – élvezni és érezni, mit az élet adna,Tovább olvasom…
Lelkem ajtaja bezárult, A szívem a sok fájdalomba belesajdult. Vajon nyílik-e majd valaha? Lelkem titkos ajtaja...Tovább olvasom…
Úgy érzem, hogy mostanában Megváltoztak a nappalok Pedig reggelente az ablak alatt Még hideg, sötét kuncsorogTovább olvasom…
Diófa ágán galambpár pihen Egymás mellett szívük rebben Hűséges társai ők egymásnak A szeretetük benne van minden szárnycsapásban.Tovább olvasom…