Hó lepi be a szürke tájat, betakarja a kis fenyőt. Holle anyó mindent beterített, gyönyörködik gyerek-felnőtt.Tovább olvasom…
Lebukott a hold korongja, hideg, acélszürke leplét ráborítva a világra. Vattás, sötét felhőtakarókTovább olvasom…
Hópelyhekbe öltözött A sziporkázó fagyos tél, Jégvirágba borult őszi, Szalmasárga falevél.Tovább olvasom…
Dér csókolta apró szirmokat, mint csipkét, Úgy festi a rózsákra Decemberben a tél. Múló szerelem emlékét idézi, ahogy nézem, Lassan tépi, marcangolja az érkező enyészet.Tovább olvasom…
Ó, jaj! Aljas merénylet mindaz, mi történt leple alatt sötét éjnek:Tovább olvasom…
December van, december vége. Tél van. Tél van? Vagy tán mégse... Tavasz vegyül bele a télbe.Tovább olvasom…
Friss hó borul a földre, mintha az idő maga is megállna egy pillanatra, s fehér ujjakkal elsimítaná mindazt, ami felesleges. A fenyvesek egyenes tartással emelkednek az ég felé,Tovább olvasom…
Ősz elején még tarkán virít a nyári virág, de már előre látja keserű sorsát: Készül a halálra, készül az elmúlásra.Tovább olvasom…