A domb mögül játszadozva kukucskál a nap. A fénysugaraitól elolvad a jégcsap. Az avarból már hóvirágok kandikálnak. – Te drága kis élet! Tudd, már annyira várlak!Tovább olvasom…
A napfény medálja épp elhagyta az éjszakát, fényével felmágnesezte a mező összes virágát. A lándzsás levelekről apró sárga szoknyák nyílnak, hamar a rét közepén élénk szigetet alkotnak.Tovább olvasom…
A hajnali fénycsóva kifakította a távozó éjszaka fekete selymét. A fák alatti árnyas, meredek parton hófehér, harangalakú virág eszmél.Tovább olvasom…
Rezgő hullámot szít a szél, nádasé a dallambabér. Megvillan a fény futása, árnyat vet falevél tánca.Tovább olvasom…
A víz utat tör, Az élet felőröl. A csend hallgatag, Értékes e pillanat.Tovább olvasom…
Havas, fagyott föld mélyén várja, tavasz előtti ébredés a hóvirág álma. Első hírnöke a tavaszi, meleg jó időnek, utána bújik ki, hogy a busó a telet elűzte.Tovább olvasom…
Betakar mindent a ködpaplan, mint gyermekét az anyai kéz. Fátyolba burkolózva pihen, alszik a védtelen természet.Tovább olvasom…
Egymást ölelgetik a hajlongó fűzek, leveleikről esőcseppek peregnek. Összegyűlnek a parti úton csomóba, pocsolya születik már összetorlódva.Tovább olvasom…