Egy csobbanás egy dobbanás

Egymást ölelgetik a hajlongó fűzek,
leveleikről esőcseppek peregnek.
Összegyűlnek a parti úton csomóba,
pocsolya születik már összetorlódva.

Kavicsok karjukban megtartják a vizet,
nem szívhatja ki a föld a nedvességet.
E pillanatban a nap álmosan lazsál,
csak a szél az, ami mindenütt kóricál.

Kötekedik fával, fűvel, táncát járja,
beletúr a heverésző kavicságyba.
Az egyik gömbölydedet fel is emeli,
könnyedén a zúzalék csúcsára ejti.

Aprócska borzongás járja át testemet,
bevillan a perc, mikor megismertelek.
Románc nyilának érzelmi szövedéke,
betalál, mint kő a tócsa közepébe.

Hullámzik a víz, vele hullámzik lelkem,
a két mozzanat eggyé egyesül bennem.
Egy kis csoda elég az örvendezéshez,
ezért is oly varázslatos a természet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.