Sárga szoknyácskában kis szigetek

A napfény medálja épp elhagyta az éjszakát,
fényével felmágnesezte a mező összes virágát.
A lándzsás levelekről apró sárga szoknyák nyílnak,
hamar a rét közepén élénk szigetet alkotnak.
Nem önkéntelen ez a különleges forma,
lábasjószág tudja mérgező, mi mást vonzza.

A sárga kéj finom párát hordoz a hajnalom,
a méhek viszont alig várják, felszáradjon.
Selymes por számukra értékes vagyon lehet,
zsongva szálldosnak a milliónyi kehely felett.
Aranyló báját az ember is epedve csodálja,
kertjébe is ülteti, nem rest ápolására.

Ma már bárhol van, gyönyörűségesen csalogat,
a bogarak, lepkék, méhek körötte táncolnak.
A nap is felfigyelt mosolygós arcocskájára,
naponta özönlik rá sugara varázsa.
Egy ilyen tisztáson tündérkerti az élet,
fedezzétek fel minél hamarabb gyerekek!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.