A világ zajától távol vágyik az én lelkem. Az erdő mélyébe, egy tölgyfa rejtekébe, a földbe épített csodavilágomba. Oda, hol nem bántanak az emberek,Tovább olvasom…
Tekintélyesen erőt sugárzón hever kényelmesen, ugyanakkor ugrásraTovább olvasom…
Átsétált az ősz az erdőn, halvány pír futott végig arcán. Színesre festve a fákat, elhalkult az erdő, csend van.Tovább olvasom…
Van egy hely, ahol nem szól zaj a szó, Csak az idő lélegzik, halk és jó. A fák susognak, mint régi mesék, S a szív ott hallja, mit már más nem ért.Tovább olvasom…
A világ zajától távol vágyik az én lelkem.
Az erdő mélyébe, egy tölgyfa rejtekébe
A földbe épített csodavilágomba.
Oda hol nem bántanak az emberek,
Tovább olvasom…
Mit is várhatnék jobban a percnél, melyben megláthatom őt?Tovább olvasom…
Mosolyogj kicsi lány, rózsákon járj. Töröld le könnyeid, vagy hagyjad, hogy hulljanak, a rózsák felisszák. Cserébe illatjukat adják.Tovább olvasom…
Gaia hív, suttog a táj, A természet szívében nincs határ. Növények nyílnak fényre kelve, Az élet körforgása végtelenbe.Tovább olvasom…