Pihen a természet

Átsétált az ősz az erdőn,
halvány pír futott végig arcán.
Színesre festve a fákat,
elhalkult az erdő, csend van.

Madarak víg dala se szól,
pihen a szép természet.
Hótakarójára várva,
néha-néha megremeg.

Esők mosta bokrok mentén,
gyöngyfűzérként csillog a pókháló.
Árvalányhaj fátyolában elbújva,
ködfátyol sejtelmében őz bandukol.

Végigfut a fák közt a szellő,
végigsimítja az ágakat.
Mint esőcseppek peregnek,
a fákról a rőt levelek.

A Hold álmában rámosolyog
a szél járta csupasz fákra.
Altató dalt dúdolnak a csillagok,
pihenj csak, álmodj szép természet.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.