Hajnali ködpára ölelte át a fákat, szellő futott arra, megsimítva ágaik. Álmosan nyújtózkodtak az ég felé, az első napsugár cirógatta leveleik.Tovább olvasom…
A végtelennek csillagölelésén, az éj sötét, nehéz kabátján, mint fénylő gomb a sötét selymén, úgy ragyogsz fenn az ég határán.Tovább olvasom…
Hogyha virág lennék Folyton a fény felé fordulnék Illegetném magam Szétráznám fényhajamTovább olvasom…
Kint a szabadban Ülök a fűben, Kint a fa ölelésében. Eggyé válok vele,Tovább olvasom…
Minden bimbózó tavasszal, a nap meleg simogatásával, apró szárnycsapások raja, megtöri az égbolt csendjét.Tovább olvasom…
Körbeér a föld a földdel, lég a széllel, ég a zölddel, tűzkarika hogyha pattan, meleg lesz mindenik lakban.Tovább olvasom…
Hosszú útról érkezett haza a gólya, fészkében megpihenve párját várja. Tesz egy nagy kört a város felett, hogy megmutassa, megérkezett.Tovább olvasom…
Tavaszi rét erdős szélén, lágyan simogat a szellő Kék égbolton lassan kúszik néhány kicsiny felhő Katarktikus éden, mit két szememmel látok Így réti fűben üldögélve, vígan reá rántok.Tovább olvasom…