Mint ahogy a tegnapra új nap virrad, és az égalja halvány rózsaszín pírt kap, úgy nyílt ki szerelmem illatos virága, először csak apró rügyeket hozva,Tovább olvasom…
Ha elmegyek, a testem itt hagyom De a lelkem szárnyal tovább szabadon Leteszem, nem viszem a sebeket Tisztán és szabadon érem el az egeketTovább olvasom…
A vonzalom mámora is átölel, mikor újból megpillantalak. Az öröm egyre csak nő, nő, fátyol övez tőle a Hold fénye alatt.Tovább olvasom…
Ha hozzád érek, te hozzám érsz, lüktet a tér, a fáradt elmém magához tér,Tovább olvasom…
A test elkopik. Genetika, munka, idő – ki tudja, mitől. Néha nagyon fáj,Tovább olvasom…
Meggyúlt máglyarakásból felcsapó láng hevével járja át testemet a láz, aléltan fekszem, mint átizzott husáng, tűz égeti bensőm, ereje ádáz.Tovább olvasom…
A hátam mögött a főnix kibomlik parázsból tanult emlékezésTovább olvasom…
Ordas elmúlás vagy megmentő? "Ki ránk les százezer alakban" oly rideg, fagyasztó, ijesztő bár a gyarló testnek, vagy csak az?Tovább olvasom…