Lassan csendes vizekre érkeztél, itt lehorgonyozhatsz a stég mellé, életed csónakja finoman ring, világ szélvihara itt nem érint.Tovább olvasom…
A mi hattyúnk volt, magányos, néma, megtört szívű. Úgy hívták, Guszti.Tovább olvasom…
Magányosan állok a vízparton. A lemenő nap látványa elvarázsol. Tavaly nyáron kettesbenTovább olvasom…
Kis unokám, aki kora ifjúságát meghazudva, értő horgász hírében állt, gondolt egyet, s estefeléTovább olvasom…
Rám tekintő nap, a padon ülve, a fűz alatt, mintha szívem könnyeit szárítaná, cinke kúszik fel ágán,Tovább olvasom…
Lágy szellő simogatja a vizet szerelmesen, Csak én ülök a parton némán, egyedül. Mögöttem cinkosul összebújnak a fák. Egymáshoz simulva kéjesen zúgnak.Tovább olvasom…
Lágy árny borul a lápos rétre, szellő susog, mint halk ima, a fák közt csend ül, esti béke hullt lombbal és árnyakkal ma.Tovább olvasom…
Szél ringatja a fákat, dalolnak a madarak. A Nap is nyugszik, fáradt. A mókusok alszanak.Tovább olvasom…