Egyre inkább bedarálódunk a vélt, megtűrt Jelenbe; kapaszkodnánk élhető tunya-közönyökbe,Tovább olvasom…
E mostani hitvány, közöny-kor – félő –, talán már nem jegyzi sehol az egyszerű emberek szerény,Tovább olvasom…
Vér csordul, csöpög le a kőre. A vér akkorát koppan, mintha csak egy kő lenne.Tovább olvasom…
Fájdalom feszít, ellep a homály, nem simogat selymes, bíbor bársony, ilyenkor a lét, mint kietlen lapály, kifakult, koszos, rút, szürke vászon.Tovább olvasom…
Tegnap elrebegett halk sóhajok szállnak, s enyésznek el a légben, mint füst száll a magasba. Sóhajok, menedéket keresve,Tovább olvasom…
Már csak a holnapi napokat kell elkerülten átvészelni. Bajok gond-gyökérzete, akár a szorgoskodó vakondok össze-vissza elrágcsálja mind a sikeresség,Tovább olvasom…
Agymosott, képzavarokkal tarkított múlt-jövőben, mikor a galád ember is önmagába visszakorcsosul,Tovább olvasom…
Kószál a csend az erdőben, néha felemel egy tollpihét, nézegeti, aztán lágyan elejti. A hó roppanása sem riasztja,Tovább olvasom…