Meginog a kezem, de a múltam elengedem. Reményhangja a szívemben remeg, lassan, mély lélegzetet veszek.Tovább olvasom…
Nem volt időm levegőt sem venni, mielőtt a talaj elkezdett lábam alól kicsúszni, süppedő homok, lassú csendes elmúlás, fakadó gyökerek árnyékában jött a fuldoklás.Tovább olvasom…
A remény finom, mégis acélos szál, átvezet a holnap kusza rengetegén. Megállít, mikor rohan a világ, s halkan súgja: tarts ki, lesz ebből fény.Tovább olvasom…
Törött tükörben látom magam, hisz az élet tele van szépséggel, de, én miért ilyen keveset kaptam, énem elhalványul a rideg mélységben.Tovább olvasom…
Egyirányba jegyet váltottam az élet vonatára, mozdonyok füstjében, peronon tétlenül sokat vártam.Tovább olvasom…
Köszönöm, hogy megaláztatok, a sárba tiportatok! Köszönöm!Tovább olvasom…
Van úgy, hogy az élet nem simít lágyan, hanem éles köveket szór elénk, s a lélek jár, némán, fáradtan, mint aki régóta keresi már a fényt.Tovább olvasom…
Ötven tavasz virágzott bennem, szirmok hullottak, s újak nyíltak. Néha árnyék borult a lelkemre, a fény elrejtőzött, játszott velem.Tovább olvasom…