Voltak napok, mikor nem maradt több hitem, Ekkor azt hittem elveszett minden. Nehéz úgy hinni, ha sok rossz dolog történik, Ha sötét az éjszaka, s minden árnya megrémít.Tovább olvasom…
A két ünnep közötti idő olyan, mint egy mély lélegzet a rohanás után. A világ mélyet szusszant egyet, puha takaró leple ereszkedik a zajára.Tovább olvasom…
A remény finom, mégis acélos szál, átvezet a holnap kusza rengetegén. Megállít, mikor rohan a világ, s halkan súgja: tarts ki, lesz ebből fény.Tovább olvasom…
Szél az én barátom, vidd el gondolatom, szerte a világba, szeretetnek lángja,Tovább olvasom…
Mikor a fény megérkezik, a csend még ott pihen a tájon, de már sejlik valami új — egy mozdulatnyi, tiszta álom.Tovább olvasom…
Nézem a nagy üvegablakon át, ahogy a kifutó végében a nap alászáll. Bőrönd a kezünkbe, beszálló kártya zsebünkben. Indul a gépünk Ferihegyről, egy távoli szigetre.Tovább olvasom…
Meginog a kezem, de a múltam elengedem. Reményhangja a szívemben remeg, lassan, mély lélegzetet veszek.Tovább olvasom…
Van úgy, hogy az élet nem simít lágyan, hanem éles köveket szór elénk, s a lélek jár, némán, fáradtan, mint aki régóta keresi már a fényt.Tovább olvasom…