Mikor unokáimat simogatom álomba, eszembe jut mikor én gyermek voltam. Nagyanyám két dolgos simogató keze, fejemet oly lágyan, féltőn simogatta.Tovább olvasom…
Eső esik, koppan a párkányon. Az asztalon ételek sorakoznak. Sokan üljük körbe az asztalt, de vannak, akik hiányoznak.Tovább olvasom…
Itt van végre az a tél, amiről oly sokan csak álmodoztak. Nagypelyhekben hullik a hó, betakar házat, utakat, tájat.Tovább olvasom…
Telnek, múlnak felettünk az évek, fejünk felett lassan elsuhan az élet.Tovább olvasom…
…tovatűnt gyermekkor, hol keresselek… …álmaimban mindig visszajársz, valahol…Tovább olvasom…
Amikor minden feketébe borul, és a csend hangosabb, mint bármely szó, akkor érzem igazán a hiányod, ahogy bennem visszhangzik: „Apám..” Apám... Ha csak még egyszer foghatnám kezed, azt a dolgos, erős kérges tenyeredet, ami négy fiút nevelt férfivá, egy lányt tanított szeretni, és egy asszony kezét szorította egy életen át.Tovább olvasom…
Ráncok mélyítik egykori arcát, Elvesztette bőre hamvasságát, Fiatalsága felette gyorsan elsuhant, Magányosan őrlő öregkor rázuhant,Tovább olvasom…
A nagymamám mindig fáradt, Mert nem győzi szeretni az unokákat. Naphosszat csak kémleli, Mivel lehet őket boldoggá tenni.Tovább olvasom…