Nagymamám

A nagymamám mindig fáradt,
Mert nem győzi szeretni az unokákat.
Naphosszat csak kémleli,
Mivel lehet őket boldoggá tenni.

A nagymamám egy tálentum.
Mindent megcsinál, amit csak kimondunk.
Ő az egyetlen, ki képes a csillagokat lehozni,
Soha senki nem fog jobban szeretni.

Nekünk adta életét,
Feláldozta mindenét.
A legszebb ebben az egészben,
Hogy ez neki sosem volt teher.

Szeretnék ilyen lenni,
Olyan nő, ki képtelen a kívánságokat nem teljesíteni.
Nap végén olyan lelkes lenni,
Hogy bármi történjen is, ez sosem fog enyhülni.

Példaképem ez az asszony,
Ki kertészkedés közben ételt rak az asztalra.
Perceken belül varázslatot hajt végre,
Bármit kimondunk, már ott is, mint a tündérmesébe.

Több karja van, mint egy polipnak,
S messzebbre ér, mint az apokalipszisnak.
Erősebb, mint bármely katona,
De a szíve vajból van.

Ilyen emberből kellene több,
Kinek a szíve csupa szeretet és öröm.
Ő bátran a tükörbe nézhet,
Hiszen nincs mit szégyellni kéne.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.