Távollátó szemüvegem keresem én Mint vakond, ki földkupac fölött szerte néz Nem találom, hová is tettem de gondolatban már messzire tekintettem.Tovább olvasom…
az éjbe befészkelődött a láthatatlanság büntetni lehetne vele engem forgolódom, álom nem pihenteti szemem kitartóan virradatra vágyomTovább olvasom…
Holdöböl csillaghamu tengerében csónakázom, hűvös szél leheletével finoman játszom. Érzem, óvatosan végigkúszik bőrömön, lassan simogat, majd pajkosan hajamba kócol, s sivatagi rózsákat bont.Tovább olvasom…
Vasárnap reggel. A vonat visz tovább, az ablakon esőcseppek csillognak, figyelem őket, ahogy lefelé úsznak,Tovább olvasom…
Gyufaszál-testek, törékeny alakok, közöttük megfeszül a csend, s a remegő, élő fény. Egy szikra választ el,Tovább olvasom…
Te voltál a hercegem, Messze tájon át. Paripád hangja legyőzte az eget, S sötéttel megharcolván,Tovább olvasom…
Kopott feketébe öltözött lelkem, ég és föld között csak a magány lebeg, nincs csillag, mi hozzám vezet, a sötétség köpenye alatt én elvesztem.Tovább olvasom…
Mikor a becsapható, balga szemek előtt a dolgok, érzések, tekintetek titkos párbeszéde észrevétlen már perbe fog, vallatTovább olvasom…