Hull a hó, a táj fehér takarót vett fel, jégcsap csillan, ahogy a szürke hold felkel. Gyermekek játszanak, hógolyó cikázik, hóemberek állnak, kacajuk vidámít.Tovább olvasom…
Mikor a tél csöndje hópihét zenél, messziről egy halk száncsengő mesél. Megrebben az éj, az ablak is megcsillan, mintha csodát súgna a december halkan.Tovább olvasom…
Karácsony Ünnepe vészesen közelít, Mindenki lázasan ajándékokat készít. Utolsó héten minden ember rohan, Hogy tele legyen a hűtő nyomban.Tovább olvasom…
Halkan szállnak, mint puha álom, Mint fehér csillagok az égi tájon. Könnyű léptek, selymes árny, Földre hullnak, mint tiszta vágy.Tovább olvasom…
Lassan az ősz is tovább illan, helyére jön a hideg tél. Reggelente hófedte tájat látok fehér háztetőkkel.Tovább olvasom…
Hol bujkálsz, huncut kísértés, mikor papír fölött mereng fejem? Eltűnsz, ha szavakért nyúlnék, s megjelensz álmomban hirtelen.Tovább olvasom…
Hó, végre hó, csupa fehér, csupa tisztaság. A fákon hópamacsok pihennek, ágakra ül a tél varázsa.Tovább olvasom…
Hogy is juthatnánk el csontig lecsupaszított, legbelsőbb, rejtegetett világunkba, mikor árván sírdogáló kisgyerek nyafog, nyűszít mibennünk, s nem engedi meg,Tovább olvasom…