Egy gyertya ég a városon reményből sző a nagyvilág, fényével simogat vánkoson, s álomba ringat a vágy.Tovább olvasom…
Odakint a hajnali pirkadó ködben beteg hernyóként sárgaszín villamosok vánszorognak; újból megindul immárTovább olvasom…
Odakint a hajnali pirkadó ködben, beteg hernyóként sárgaszínű villamosok vánszorognak; újból megindul immár a hajnali józan robot,Tovább olvasom…
Egy adott városon belül micsoda ninivei halotti csönd. Egyszerre hordozza magában gyászt, fölszaggatott, több stigma-sebekben fetrengő, gennyesedő indulatot, mint megannyi megbékéltTovább olvasom…
Vonatom sötétben zakatol, szemem ismerős tájon barangol, a sötétben fények villannak fel, igen, most az én időm jött el.Tovább olvasom…
A város fölött a holdat láncra verték – hogy ne világítson túl sok reményt. Összehúzták az ég sűrű köntösét. Lent az utcákra rágörnyedt a Sötétség.Tovább olvasom…
Magam fekszem, újra magam, gyűrött ágyamon, és most is ugyanolyan minden, ahogy eddig is a hajnalok, város kialvó fényeivel, autók tompa zajával, de ma akarom legyen más, éljenek az emlékek a boldogsággal.Tovább olvasom…
Kisiskolás koromban, Kíváncsi kislány voltam. Sokszor elcsodálkoztam, Városunkban mily sok busz van.Tovább olvasom…