Semmi, s benne minden él, a lét határán rezzen a szél. Van is, nincs is, álma mély, az értelem is semmi még.Tovább olvasom…
Te nem csendben érkeztél. Életembe kérdés nélkül betörtél. Akkor érintésed lelkembe égett, s minden fájdalmat széttépett.Tovább olvasom…
Fény fut végig a gerincemen, szálait húzza az égen, látom, ahogy táncot jár a végtelen színek közé fonódva.Tovább olvasom…
Lélek testet emel, mint egy madár, ki az égre feszíti szárnyait, szorongás kalitkáját törve,Tovább olvasom…
Nézem a nagy üvegablakon át, ahogy a kifutó végében a nap alászáll. Bőrönd a kezünkbe, beszálló kártya zsebünkben. Indul a gépünk Ferihegyről, egy távoli szigetre.Tovább olvasom…
Elszállt lelke, mint a madár, Az aranymezőkön sétál. Égi függöny eltakarja, Földi szem már nem láthatja.Tovább olvasom…
Hullámot vet az alázatos homok. Por-tenger ez. Csenddel mozog. Napja lassú, mély lehelet, időt ringat a dűnék felett.Tovább olvasom…
Nyári hűs szellő fonta át a vállam, mikor még nem hittem a szerelmi szálnak, de te jöttél, s megégettél, mindent, mi voltam, felperzseltél.Tovább olvasom…