Új kezdet
Soósné Balassa Eszter
Forrás: Múzsák Könyvtára
Nézem a nagy üvegablakon át, ahogy
a kifutó végében a nap alászáll.
Bőrönd a kezünkbe, beszálló kártya zsebünkben.
Indul a gépünk Ferihegyről, egy távoli szigetre.
Te és én, magunk mögött hagyva a múltunkat,
hátra hagyva kötelességet, munkát, bajt.
Új világ tárul elénk, mi belépünk kapuján.
Családunk éli már világát, mi pedig útra kelünk.
Az a kis idő mi még hátravan, kell nekünk.
Ne más mondja meg mit, hogyan tegyünk,
lógassuk lábunkat, mászunk hegyeket,
te és én távol a világ zajától, mindentől.
Annyi mindent tettünk már másokért,
most végre lépjünk, tegyünk mi kettőnkért.
Már oly kevés az idő mi még megadatik,
hát éljünk, tegyük, mit tenni szeretnénk.
Útra fel, vár a végtelen, hol nincs határ,
csak te, én, a csend és a végtelen nyugalom.
a kifutó végében a nap alászáll.
Bőrönd a kezünkbe, beszálló kártya zsebünkben.
Indul a gépünk Ferihegyről, egy távoli szigetre.
Te és én, magunk mögött hagyva a múltunkat,
hátra hagyva kötelességet, munkát, bajt.
Új világ tárul elénk, mi belépünk kapuján.
Családunk éli már világát, mi pedig útra kelünk.
Az a kis idő mi még hátravan, kell nekünk.
Ne más mondja meg mit, hogyan tegyünk,
lógassuk lábunkat, mászunk hegyeket,
te és én távol a világ zajától, mindentől.
Annyi mindent tettünk már másokért,
most végre lépjünk, tegyünk mi kettőnkért.
Már oly kevés az idő mi még megadatik,
hát éljünk, tegyük, mit tenni szeretnénk.
Útra fel, vár a végtelen, hol nincs határ,
csak te, én, a csend és a végtelen nyugalom.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Utazás témájú versek közül: