Éledek éleden. Véred a végzetem. Éled az életem. Él-e a szerelem?Tovább olvasom…
A sötét éjszakában ébred fel gonoszság, A köd eltakarja a vöröslő hold mosolyát. Vérszagától édes illat terjeng a ködben, Fekete köpeny suhan a kísérteties csöndben.Tovább olvasom…
Fekete kendőm takarja fátyol Napod. Sötét árnyak közt vezet hozzád édeskés illatod.Tovább olvasom…
Visszhangok ölelnek körbe, véresen világít a telihold. Visszakapom-e valaha, amit elvettél?Tovább olvasom…
Törlöm a fotót, mintha mi sem történt volna, Törlöm az emléket, nem volt a hasznomra. Törlöm a táblát, mint a bukott diák, Törlöm az életem, ha van túlvilág.Tovább olvasom…
Ránk omlott az ég, s a szél zokogva lehelt, Folyó mélyén csillag hullt, s megpihent. A tatár vas az alkony szívét tépte, Isten arca némán hullt a mélybe.Tovább olvasom…
Vér csordul, csöpög le a kőre. A vér akkorát koppan, mintha csak egy kő lenne.Tovább olvasom…
Hegek, emlékek ez az, ami egy traumát követ. Az én történetem fájdalmas,Tovább olvasom…