Szeretem, ahogy az illat körbevesz, nem kívülről, hanem belőlem indul, mint suttogó fény a mellkas mögött, lassan, puhán, hangtalanul nyílva.Tovább olvasom…
A mélyben jártam, hol nincsen fény, hol minden álom porrá ég. Hol csend borult szívre, mint súly és kő, hol minden perc egy óra, véget nem érő idő.Tovább olvasom…
Hajnali napfény kelti a lepkét, arannyal vonja be szárnyai selymét. A lágy szellő körbe simogatja, napi útjára már rá is fordítja.Tovább olvasom…
Mondd, Kedves? Szeretnél szeretve szenderegni? Puha fűben illatos virágok közt heverni? Langyos esőcseppek hűsítenék arcod,Tovább olvasom…
Keresem a szavakat, akár az utakat, melyen indulni még érdemes, elmondani, ami senkit sem érdekel,Tovább olvasom…
Regélnék regéket kedves családomról, távol élnek ők szerény hajlékomtól, hiányzik az élet most az otthonomból, hol régi emlékek csatazaja tombol.Tovább olvasom…
Egy napsugárnak támadt öröme a földi virágos kertben járni. Színes réten illatok özöne ölelte át, mire lehet vágyni.Tovább olvasom…
Sivár, téli puszta lett a kertből... Ahol régen szép virágok nőttek. Volt két hatalmas fenyőfa is, Anyám óvta és könnyeivel locsolta őket.Tovább olvasom…