Barack-, s mandulafák szirmait fújja, pörgeti a szél, virágba borult az aranyeső, elmúlt végre a tél.Tovább olvasom…
Köntöst cserél a táj, mint csinos gavallér ontja a színeket, a rododendronokTovább olvasom…
Orgona illatával ébred a szél, Virága szirmán a szépség bont reményt, S mintha a világ újra felragyogna, A szépség szirmán szépen elnyújtózna.Tovább olvasom…
Gaia hív, suttog a táj, A természet szívében nincs határ. Növények nyílnak fényre kelve, Az élet körforgása végtelenbe.Tovább olvasom…
Ma nem nyitok kaput a külső zajnak, a figyelmem befelé, a forráshoz vezet. Tudom már: a testem a lélek temploma, s én vagyok az őrző, ki a fénnyel kezet vet.Tovább olvasom…
Vágyam virágzására vígan ébredek. virradatot vetít reggel rám a kikelet.Tovább olvasom…
A szőlőlugas mélyén írok, szóval örök harcot vívok. Rímekkel sokat szívok, a versben túl sokat sírok.Tovább olvasom…
A tavasz szellős mosolyában Mostanra teljesen elvesztem. Megújulástól illatozva Lágyan végigfut a hegyeken.Tovább olvasom…