Gaia hív, suttog a táj, A természet szívében nincs határ. Növények nyílnak fényre kelve, Az élet körforgása végtelenbe.Tovább olvasom…
Némán töprengve, esőben sétálva, gondolkodva, merengve nézem a fákat eső közepette. Lám csak, a friss levegő tüdőmet tölti, és az a két galamb az ágon szerelemmel teli? Tavasz, eljöttél, virágzásod megint az új élet vonzásod. Vonzod a szerelmet, illatod csodálatos, álmomban varázslatos.Tovább olvasom…
Pille reppen, Harmat lebben, Víz cseppen, Bokor zizzen,Tovább olvasom…
A szőlőlugas mélyén írok, szóval örök harcot vívok. Rímekkel sokat szívok, a versben túl sokat sírok.Tovább olvasom…
Mint ahogy a tegnapra új nap virrad, és az égalja halvány rózsaszín pírt kap, úgy nyílt ki szerelmem illatos virága, először csak apró rügyeket hozva,Tovább olvasom…
A neve is sejteti, ő az első kis virág, Ami a hó alól kikandikál. Ő pedig a Hóvirág! Kiles a fagyos földből, hókupacok közepette.Tovább olvasom…
Tavasz jöttével ébred a hóvirág, életre hívja a természet. A nap is egyre többször jelenik meg, közelebb jön a hófedte vidékhez,Tovább olvasom…
A Nap sugarai lágyan érintik a földet, Ébred a természet, mi adhatna többet? Lassan fellélegzik, téli álmából ébred, Minden virágba borul, így fest szép képet.Tovább olvasom…