Ezen az oldalon elemezheted
Kovács Attila „Az öreg hárs árnyékában”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Az öreg hárs árnyékában,
2
rebben a pompás illatfelhő,
3
ha leng szelíden nyári szellő.
4
Rigó kószál a fűben tétován,
5
fütyül is alkalomadtán.
1
Nem taszítanak a napsugarak,
2
megszokott a léleknek, bőrnek,
3
már vad tánca a hőségnek.
5
pislogva ereszkedik a délibábtól.
1
A nagy fán zsongó dalnokok,
2
zümmögő virágportolvajok,
3
szorgos népség, csak bámulok.
4
Mit eltékozol a raj, aláhull,
5
a vastag törzs körül sárgul.
1
Néma, dacos a fa, koros,
2
amolyan tiszteletet ragadó,
5
tág, lombos gúnyába öltözve.
3
parányi lényeknek ernyő,
4
felhők közé törő védelmező,
5
kacagó mókusokkal derült.
1
Ez elterülő estben szuszog,
2
lélegzik szolidan lengedezve,
5
ne kelljen tőled félnie.