Ezen az oldalon elemezheted
Kovács Attila „Téli fohász”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mozdulat, perc, lélegzet,
3
sivatag, fájdalom, káosz,
6
s ha kell, érünk végzetet.
8
boldogan kacag a szeretet.
2
téli szélben remegő ajkamon.
3
Ölellek hűségemmel lágyan érzőn,
5
még magára nem hagyhatom.
1
Ablakon túl az éj lazán vadóc, sikong,
2
mi mégis olvadunk kandalló fénynél,
4
Csókod izzaszt, bátorít, hevít,
5
mosolyod közös vágyaink rabja,
6
szemed a vaknak lámpafény,
7
mely a mi utunkat is mutatja.
1
Urunk, ó, kegyelmes, hogyan is kérjem,
2
én ki léha, s vad szerfelett,
3
a múló idővel miképp vetélkedjem,
4
ki célba még sosem érkezett.
5
Áld, tartsd meg őt örökre,
6
lábaid előtt remegő áldozat,
7
ha bűne volna, engem sodorjon kárhozat.
1
Óvd mosolyát, pillantását,
2
mi magvat érlelő áhítat,
3
a védtelen remény sugárzása,
4
szeretetével minden gyengét átitat!