Ezen az oldalon elemezheted
Szabó Szabina „Szívem tengerpartján”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Elárvult, sebzett szívemet, mikor nagyon fájt az élet, elköltöztettem,
2
Egy homokos partot a tenger mellett őneki lakni kerestem.
3
Néha ellátogattam hozzá, megnézni, hogy megy sora,
4
Múlt-e a fájdalma, s sebei be vannak-e már gyógyulva.
1
De minduntalan csak szótlanul dobbant, szinte dacosan,
2
A sebekből még szivárgott a fájdalom, cseppenként, lassan.
3
Egyszer aztán, hónapok múltán, mikor közeledtem újra,
4
Furcsa mintákat véltem csillanni a part menti homokban.
1
Apró kavicsokból mintákat tett ki valaki, s kisebb tornyokat,
2
Szívem egy deszka hátán önfeledten szelte a habokat.
3
A partról neki egy másik szív kurjongatva kiáltott,
4
Úgy tűnt, jóban vannak, az enyém nagyban figurázott.
1
Gondoltam, nem lesz baj belőle, mégsem magányos,
2
S örültem neki, hogy támasza lett egymásnak a páros.
3
Ott hagytam hát őket, végre jól érezte magát a szívem,
4
Gondoltam, visszanézek később, talán magamhoz is veszem.
1
Pár hónap elteltével újra oda merészkedtem hozzá,
2
De ami fogadott, ott álltam, változva sóbálvánnyá.
3
Szemétkupacok álltak a part mentén halomba téve,
4
Itt-ott megfeketedett, eltorzult maradványok néztek az égre.
1
Mintha tűz perzselte volna azokat torz alakúvá,
2
Elfogott a rémület, vajon szívem vált-e hamuvá.
3
Tovább mentem, majd magam mögött zajt hallottam,
4
S egy éles dolog fúródott a hátamba, megálltam.
1
Őrült, eszét vesztett szívem fenyegetett egy bottal,
2
Tűnjek innen el azonnal, vagy különben felnyársal.
3
Óvatosan megfordultam, hogy a szemébe nézhessek,
4
Én vagyok az, szívem, érted jöttem, hogy végre szeresselek.
1
Lassan eresztette le fegyverét, éreztem, ahogy megtörik,
2
S a fájdalom hullámokban éri el, szinte darabokra törik.
3
Szigszalagot vettem elő és egy kis enyvet, jól bekentem,
4
Összeraktam minden darabját, és míg sírt, csak öleltem.
1
Halkan beszéltem is hozzá, milliószor is elnézést kértem,
2
Hogy így magára hagytam, s a fájdalomtól meg se védtem.
3
Azt hittem, így majd nem éri bánat, s meggyógyulhat,
4
De tudom most már, nekem kell szeretnem önmagamat.
1
Sebeimet azóta figyelmesen bekötöm, de szívem itt él bennem,
2
S távolra magamtól többé nem zavarom el sohasem.
3
Mert én vagyok, ki feltétlen szereti, ahogy megérdemli,
4
S nem adom bárkinek oda, csak annak, aki kiérdemli.