Ezen az oldalon elemezheted
Szegedi Antal „Arc”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Arc, mely hordozza a sebeket,
2
melyek nem a felszínen léteznek,
2
melyek az élet pályáján keletkeztek,
3
az idő sem tünteti el őket,
1
A rád irányuló tekintetek
3
látják arcodon a ráncokat,
4
amik az életutadon keletkeztek,
6
amelyen végig kell menned.
1
Néha zötyög, zakatol, kanyarokat vesz,
2
emelkedők, majd lejtők jönnek.
3
Van, hogy szakadékhoz érsz,
4
félelemmel kelsz át rajta,
5
nyomot hagy a tudatodban.
1
Megállók is útba esnek,
2
újra indulsz, vissza nem térsz,
5
hogy egy kicsit visszanézel.
2
amelyben a fény elvész,
3
sötét pillanatokat hoznak,
4
az emlékeimben mélyen ott ragadnak.
1
Az út hosszú és fárasztó,
2
nyomot hagy, mint egy írás,
3
mint egy pecsét a papíron,
5
és látható lesz az arcomon!