Ezen az oldalon elemezheted
Antal Izsó „Le Jardin du Luxembourg”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A Luxembourg kert egy árnyas nagy park,
2
megálló, kikapcsolódás, ellazulás
3
az egész napi lótás-futás, rohanás,
4
a napi programok között és után.
5
Békés sziget, közepén egy nyüzsgő, lüktető,
7
szívében Franciaország fővárosának, Párizsnak.
8
Egy percnyi szünet, csend, feltételes megálló,
9
egy cseppnyi kóstoló a nyugalomból,
10
oázis, karantén, kikapcsolódás
11
a folyamatos zaj, ricsaj színpadán.
1
Ha jártál Párizsban akárcsak egyszer,
2
bizton mondhatom, e nevet ismerned kell!
3
A várost látogató, járó turisták sokaságának
4
hozott felüdülést, szerzett kellemes perceket e park.
5
Ha már a sok látnivaló megtekintésétől
6
holtfáradtan szédelegtél, szinte biztos,
7
hogy ide jöttél, pihenést, nyugalmat itt kerestél.
8
S miután ide elértél, első dolgod az volt,
9
hogy fogtál két fémszéket,
10
ezeket egymással szembe helyezted el,
11
egyikre lerogytál, a másikra a sok gyaloglástól
12
égő, szúró, fájó lábad tetted fel, azokat jól kinyújtottad,
13
s immár, így a széken elterülve, egy jó nagyot szusszantál.
14
És csak mindezután következett,
15
hogy most már élvezhetted igazán
16
a pihenést, az árnyékot, a felüdülést,
17
e csodás, mondhatni életmentő park hűs fái alatt,
18
s melynek nevét, e nevet, hogy Luxembourg,
19
jól megjegyezted, és soha el nem felejted.