Ezen az oldalon elemezheted
Mahler Csaba „Az ősz titkos esküje”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Álltam a parton, hol az ősz selyemmel szólt,
2
Magányos levél a széllel esküt font.
3
Ringott az ágon, míg az alkony átkarolt,
4
S a földnek adta át, mit a holnap elrabolt.
1
Szállt, mint a titok, mely a szívben érkezik,
2
Csendben a múlt halk meséje vétkezik.
3
Egy pillanatra még megcsókolta a fényt,
4
Majd eltűnt némán, mint elfeledett regény.
1
A föld magához vonta, mint rég várt kedvesét,
2
Az éj csillagfátyla takarta álmát, ölelését.
3
Egy szívverésnyi múltból új tavaszt álmodott,
4
És a pirkadat harmatában az éjjeli fény ragyogott.
1
Gyökereim mélyén alszik az ezer év némasága,
2
Lombjaim közt az idő aranyporát szórja az árnya.
3
Láttam, mikor a hajnal vérpiros kelyhet bontott,
4
Mikor a csillag az éjszaka vállán ringva vágyat hordott.
1
Az elmúlás itt nem visz, csak átalakít,
2
Gyökérből új élet hajtja fel képeit.
3
Minden vég egy kapu, hol a világosság hazatalál,
4
Kezdet halkan lép be, mint pirkadat, ha földre száll.