Ezen az oldalon elemezheted
Gyólay Karolina „Édesanyám”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Gyerekkorom legfinomabb, mámorító illata,
2
édesanyám finom, puha bőre árasztotta azt.
3
Tapasztalatával oktatott az élet csodálatos és kíméletlen dolgaira,
4
és óvó karja volt a mentsvár, ha nagyon fáj az ütések nyoma.
1
Bölcsessége intett a belső békére,
2
mert az a lelkünkben kezdődik, és a szívünkig ér el,
3
hogy az igazi létezés titka mélyen bennünk rejlik,
4
szeretni kell, soha semmin nem ítélkezni.
1
Így tanított, mint az Univerzum alkotója,
2
kinek aurája a jó energia végtelen árasztója.
3
Értékeim éreztette, itt vannak, soha el nem vesznek,
4
és mindenre képes vagyok, a csodáim bennem rejtőznek.
1
Felnőttem, de Ő most is kezét kitárva mögöttem áll,
2
ha kell, melegen átölel, bármit csudát teszek, megbocsát.
3
Csak remélhetem, hogy én is hasonló anya lettem,
4
olyan, mint áldott édesanyám, rendíthetetlen!