Édesanyám

Gyólay Karolina

Gyólay Karolina: Édesanyám című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Gyerekkorom legfinomabb, mámorító illata,
édesanyám finom, puha bőre árasztotta azt.
Tapasztalatával oktatott az élet csodálatos és kíméletlen dolgaira,
és óvó karja volt a mentsvár, ha nagyon fáj az ütések nyoma.

Bölcsessége intett a belső békére,
mert az a lelkünkben kezdődik, és a szívünkig ér el,
hogy az igazi létezés titka mélyen bennünk rejlik,
szeretni kell, soha semmin nem ítélkezni.

Így tanított, mint az Univerzum alkotója,
kinek aurája a jó energia végtelen árasztója.
Értékeim éreztette, itt vannak, soha el nem vesznek,
és mindenre képes vagyok, a csodáim bennem rejtőznek.

Felnőttem, de Ő most is kezét kitárva mögöttem áll,
ha kell, melegen átölel, bármit csudát teszek, megbocsát.
Csak remélhetem, hogy én is hasonló anya lettem,
olyan, mint áldott édesanyám, rendíthetetlen!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Anya témájú versek közül: