A Varázskönyv

Egy szerdai napon napfelkeltekor Bozsena az erdőben lévő legnagyobb fáról, egy ágat próbált lemetszeni. Gondolta, hogy ebből lesz a legszebb varázspálcája. Amikor készen lett, felült seprűjére, és hazament a Boszorkányvarázs erdőbe, ami Lillafüred és a Garadna-völgy között volt. Előtte a miskolci Diósgyőri-vár alatti alagutakban éltek, de mivel ott sokan laktak, ezért csendesebb helyet kerestek. Sokan nem ismerik a boszorkányok búvóhelyét, pedig ha jobban szétnéznének, látnák, hogy még a mai világban is élnek közöttünk boszorkányok.

Délután volt, mikor Bozsena elővette Varázskönyvét, és még egyszer elolvasta, hogy mit kell összegyűjteni, a Szerelmi bájitalhoz.
– Bozsena! Mikor jössz már uzsonnázni? – kérdezte Bozsóka, a testvére.
– Majd ha készen leszek. Mindig megzavarsz – motyogta halkan Bozsena.
A két kis boszorkánylányka ketten éltek nagynénjükkel, Berta mamával. Bozsena volt az okosabb, Bozsóka próbálta utánozni, de nem mindig sikerült. A kis szemfüles Boszika eldöntötte, hogy Varázsitalt fog készíteni, mert beleszeretett a szomszéd fiúcskába, akit Bojtinak hívnak. Úgy érezte, hogy ő is tetszik a fiúcskának, csak nem mert szólni, így hát Bozsenának valamit tenni kellett. Mivel nem merte szóval kifejezni, ezért eldöntötte, Szerelmi bájitalt fog neki készíteni. A Varázskönyvében már minden le volt írva, neki csak el kellett végeznie a feladatot.
Eljött az este, a növő holdnál meggyújtott egy piros gyertyát, és arra gondolt, hogy már kettesben van szerelmével. Felvette misztikus boszorkánykalapját, kinyitotta Varázskönyvét, és hozzá is kezdett az olvasáshoz.
– Segédeszközök: kard, márványmozsár, varázspálca. Kardom nincs, de nincs is rá szükségem.
Bement a szobájába, elővette a szekrény alján lévő kalapdobozt, amiben a márványmozsarát tartotta majd kiment a boszorkányüstjéhez – amely egy mágikus eszköz volt –, és alatta meggyújtotta az odakészített gallyakat. Beletett egy kis vizet, felforralta, majd lassan kanalanként tette bele a kilenc kiskanál mézet, és közben ezt mondogatta:
– Aphrodité, szükségem van a segítségedre! Jöjj el hozzám, segíts nekem! A teát töltsd fel a természet erejével, hogy amikor Bojti iszik belőle, legyen szerelmes belém!
Ebben a percben befejezte mondókáját, beletette a fahéj rudat, és a kilenc piros rózsaszirmot. Még két percig forrni hagyta bájitalát, majd levette a tűzről.
– Ez a tea felkészült, hogy működjön köztem, és Bojti között a szerelem.
Ezzel befejezte a Szerelmi bájital elkészítését. A bájitalt átöntötte a márványmozsárba és elővette csengettyűjét. Hogy mire kellett a csengettyűje? Hogy elűzze a szellemeket és ne zavarják meg a szerelmében. Jobb kezében a varázspálcája, a balban pedig a csengettyűje.
– Abrakadabra
Csing-ling-ling,
most pedig hipp-hopp,
és megjelennek álmaink…
Abban a pillanatban, amikor befejezte varázsszavait, megszólalt mellette Berta mama.
– Hát te mit csinálsz itt, éjnek évadján?
– Hát én, hát azt, hát nem is tudom – mondta dadogva Bozsena.
– Milyen teát készítettél? És kinek? – kacsintott egyet Berta mama.
– Hát… tudod, úgy kezdődött – egy kis szünetet tartott, mert nem tudta, elmondja-e az igazságot, vagy nem. – Na, jó! Elmondom. Tetszik nekem a szomszéd fiú, Bojti. Úgy gondoltam főzök egy Szerelmi bájitalt, és ha megitta, akkor biztos tetszeni fogok neki.
Csönd lett, még az éjszakai baglyok sem huhogtak akkor. Az erdő mélabús hangulata szinte fájdalmat okozott Bozsenának. Felnézett az égre, és észrevette, hogy a hold is bánatosan figyeli az erdőt.
– Na, jó! – kiáltotta a kis boszorkánylány. – Mondd meg, mit tegyek?
– Nyugodj meg! Nincs semmi baj, de jegyezd meg, hogy a boszorkányságodat másra fordítsd, és ne főzz Szerelmi bájitalt! Még árthatsz valakinek. Ha tetszel Bojtinak, majd szól neked. Ne te legyél a kezdeményező, és ne a teáddal próbáld meg elszédíteni.
A csend megint visszajött a Boszorkányvarázs erdőbe. Bozsena kiöntötte márványmozsárjából a Szerelmi bájitalt, zsebébe tette csengettyűjét és elment aludni.

Teltek múltak a napok, hetek, Bozsena már nem gondolt olyan sokat Bojtira. Inkább húgát próbálta tanítgatni a Boszorkánymágiára.
Aztán egyik nap – ami hihetetlen, hogy szerdára esett –, éppen gyógynövényeket szedett Lillafüred Hámori-tava mellet és meglátta, hogy Bojti közeleg felé. Hirtelen nem tudta mit tegyen, kereste varázspálcáját, és csengettyűjét, de egyiket sem találta.
De nem is kellett…
Minek a csengettyű, minek a varázspálca, minek a Szerelemi bájital… ha valaki szeret, ezek nélkül is elmondja neked.

Attól a perctől kezdve boldogan él Bozsena a boszorkány, és Bojti.