Csillaghullás

Fekete Ida Virág

Fekete Ida Virág: Csillaghullás című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Egy szép nyári este
csillagok hullottak cikázva,
lángoló fénycsóvákkal.
Szememet a fény elvakította.

Két karom kitártam,
tenyerembe egy csillag esett…
Alig akartam hinni a szememnek.

A te smaragdzöld szemed
ragyogott a csillagfényen át,
kutatva, mélyen a szemembe.

Fénylő tekinteted beleolvadt
szemeimen áthatolva
régen elfelejtett álmaimba…

Hirtelen eszembe jutott minden…
a Csillagbár, a tánc a csillagok
között és a Csillagágy.

Kérlek, jöjj velem! – szólaltál meg
kedvesen, hívogatóan.
Újra átélhetsz mindent…

És én képtelen voltam ellenállni
smaragdzöld szemed elbűvölő csábításának.

Angyalok jöttek értünk.
Szárnyaikba kapaszkodva
repültünk egyre feljebb
a végtelen univerzumba…

Csillaghullás éjjelén álmomban…
visszatértem
a Csillagbolygónkra.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!