Csillaghullás
Fekete Ida Virág
Egy szép nyári este
csillagok hullottak cikázva,
lángoló fénycsóvákkal.
Szememet a fény elvakította.
Két karom kitártam,
tenyerembe egy csillag esett…
Alig akartam hinni a szememnek.
A te smaragdzöld szemed
ragyogott a csillagfényen át,
kutatva, mélyen a szemembe.
Fénylő tekinteted beleolvadt
szemeimen áthatolva
régen elfelejtett álmaimba…
Hirtelen eszembe jutott minden…
a Csillagbár, a tánc a csillagok
között és a Csillagágy.
Kérlek, jöjj velem! – szólaltál meg
kedvesen, hívogatóan.
Újra átélhetsz mindent…
És én képtelen voltam ellenállni
smaragdzöld szemed elbűvölő csábításának.
Angyalok jöttek értünk.
Szárnyaikba kapaszkodva
repültünk egyre feljebb
a végtelen univerzumba…
Csillaghullás éjjelén álmomban…
visszatértem
a Csillagbolygónkra.
csillagok hullottak cikázva,
lángoló fénycsóvákkal.
Szememet a fény elvakította.
Két karom kitártam,
tenyerembe egy csillag esett…
Alig akartam hinni a szememnek.
A te smaragdzöld szemed
ragyogott a csillagfényen át,
kutatva, mélyen a szemembe.
Fénylő tekinteted beleolvadt
szemeimen áthatolva
régen elfelejtett álmaimba…
Hirtelen eszembe jutott minden…
a Csillagbár, a tánc a csillagok
között és a Csillagágy.
Kérlek, jöjj velem! – szólaltál meg
kedvesen, hívogatóan.
Újra átélhetsz mindent…
És én képtelen voltam ellenállni
smaragdzöld szemed elbűvölő csábításának.
Angyalok jöttek értünk.
Szárnyaikba kapaszkodva
repültünk egyre feljebb
a végtelen univerzumba…
Csillaghullás éjjelén álmomban…
visszatértem
a Csillagbolygónkra.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!