Az élet színpadán

Az élet egy örökösen körbeforgó színpad,
– és mi, emberek állandóan szerepeket játszunk
az élet nagy forgószínpadán.
Hol mérgesen, hol szomorúan, néha
vidáman, és olykor-olykor boldogan is.

Elszédülünk a sok forgástól…

Átváltozunk sokszor: ki gazdag,
ki szegény, vagy attól is nyomorultabb.
Szépség és rútság, fiatalság és öregség
követik egymást szorosan egymás nyomában,
mint az árnyék.

Szerelem és vágyakozás folyamatosan,
majd jön a szomorúság és az elmúlás.
Játszunk, és van, aki velünk játszik.

Bár sokan vannak körülöttünk,
a látszat ellenére magunk vagyunk
csak, saját magunknak, magányosak.

Élet és halál között táncolunk vergődve,
de a színpad nem áll le…
Csak forog és forog, körbe-körbe.
Egyszer megunjuk, és leszállunk,
– vagy leszállítanak!
Végállomás.

Ám a színpad nélkülünk is forog…
Szüntelenül, körbe-körbe.
Végtelen a körforgás…
Nincs megállás.

Hozzászólások (1 darab)