A rózsa árnyéka

Egy szép fiatal lány feküdt lázasan az ágyon, a másik lány próbálta törölgetni a homlokát.
Nagy volt a baj: este van, és ketten maradtak, két testvér.

Beesteledett, a lányok csak nézték egymást. Égett a gyertya, és a vihar közeledett. Kelly, aki nem volt olyan szép, folyamatosan törölgette a testvére homlokát. Az eső elkezdett erősen esni. Heather csak forgatta a fejét jobbra-balra, nehezen szólt.

– Kelly, miért csinálod ezt? Nem érdemlem meg! Hagyd, hadd haljak meg! – szólt a testvére, aki gyönyörű szép volt.

Kelly csak törölte a homlokát a testvérének, az idő kint egyre rosszabb lett. Hideg szél fújt, ketten voltak egy sötét szobában az emeleten, ahol gyerekkorukban laktak.

– Heather, nem bocsátottam meg neked! – szólt Kelly, és abban a pillanatban megdörrent az ég. Hideg szél fújt, az eső erősen esett.

– A vihar, Kelly… a vihar értem jön, Kelly, elvisz, érzem! – villámlott, és a szél törte a fák ágait a sötét éjszakában.

Kelly csak szorította Heather kezét.

– Tényleg meg tudtál volna ölni, testvérem? – kérdezte Kelly könnyes szemekkel.

Heather szemei meg sem rezdültek, elfordította a fejét az ablak felé.

– Valamit még nem tudsz! Már megöltelek! – mosolygott Heather, csak nézte a falat. – Csak még nem tudod!