Az öreg horgász

Nézem az eget, nézem a madarakat, de nem tudom utolérni magamat.
Hűvös ez a hideg szél, mint gyerekkoromban, érinti öreg nyakamat.
Mennyi idő ment el, és még mindig itt ülök, nézve a horgászbotomat, gondolkozva gyerekkoromra, csillogó víz fényét nézve a múltba mélyülök.

Talán fogok egy halat – nézte könnyes szemmel a Holdat.
Hány év telt el, mindig a Holdat nézted, öreg – gondolta magában fáradtan.
Szemeit lecsukta, visszaemlékezve a múltra, pipáját meggyújtotta.

Adj egy halat, Istenem, már lelkem sincsen.
Hadd menjek el boldogan.
Adj egy halat most még gyorsan.

A hal vitte az úszót sebesen, de a horgász elaludt, mosollyal a száján,
örökre, boldogan, a vízpart mellett, csendesen.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.