LATYIKA

Mai történetem valóban megtörtént jó pár évvel ezelőtt.
Élt a faluban (pontosabban: még ma is él) egy házaspár. Három fiuk volt, (van): Ernő, Sándor és László. Most a legfiatalabbról lesz szó, Lászlóról, akit kiskorától Latyikának hívtak. A két idősebb fiú már elköltözött hazulról, saját családot alapítottak. Latyika még otthon élt szüleivel. A fiatalember huszonnégy éves volt, a szomszédos városka péküzemében dolgozott. Szorgos, becsületes ember volt, akárcsak a szülei. Mindamellett nagy kópé hírében állt. Mindenkivel viccelődött, szóval egy vidám fickó volt.
Egyik reggel az édesanyja egy papírdarabra firkantott kis üzenetet talált a konyhaasztalon. A papíron ez állt: " Maradjatok otthon, mert ma délelőtt 9 és 11 között hozzák az új gázórát, kicserélik a régit." Az anya elolvasta az üzenetet, aztán, amikor a férje is felkelt, megmutatta neki a "levelet". Az apa is tudomásul vette a dolgot, s még meg is jegyezte, hogy ma úgysem akartak bemenni a városba, majd megvárják a gázórát. Így is volt. Vártak-vártak, de hiába. Elmúlt már 11 óra, amikor az apa felkiáltott:
- Azt a leborgatóját! (Megj.: nem tudom, mit jelent ez a kifejezés, de állítólag ezt mondta az apa...)Rózsi, de hiszen nálunk nincs is bevezetve a gáz...na, megállj, Latyika, csak gyere haza...!
- Atyaég, Lajos! Igazad van! Ez a gyerek már megint kitolt velünk...Istenem, kire ütött ez a gyerek...?
Természetesen Latyikának semmi baja sem történt. Mire a délutáni műszakból hazatért, a szülei már csak nevettek a történteken. Ő meg persze velük együtt nevetett...Nevetett, hogy megint sikerült valakit csőbe húznia...