BABLEVES

Annak ellenére, hogy csak idős emberek éltek itt, az Ági-házban mindig nagy volt a nyüzsgés. A lakók napjai aktívan teltek. Volt itt minden: olvasó-kör, énekkar, kézimunka-kör, sakk-kör, sőt még turisztikai kör is. A falakon színes képek lógtak, a szobák ízlésesen voltak berendezve. Egyszóval: az itt lakók elégedettek voltak. Hogy mi is az az Ági-ház? Egy idősek otthona. Miért Ági-ház? Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Az otthont immár huszonkét éve Ágika vezeti. A kisvárosban mindenki csak így emlegeti: az Ági-ház. Az otthonban huszonöt lakó él. Az egyik közülük Lajos bácsi, aki nemsokára betölti nyolcvanhetedik évét. Minden lakó születésnapját megünneplik az Ági-házban. A finom, ünnepi ebéden és tortán kívül mindig meglepi Ágika és kollégái az ünnepeltet valami apró ajándékkal. Általában már hetekkel a születésnap előtt megkérdezik az ünnepeltet, mit is szeretne. Nem volt ez másként Lajos bácsinál sem. Amikor Ágika megkérdezte, hogy mire vágyna, mit szeretne születésnapjára, Lajos bácsi azt felelte, hogy ő Gizikétől szeretne egy ajándékot. Gizike a szakácsnő volt. A főnökasszony először elcsodálkozott, de behívta Gizikét, aki megkérdezte:
- Hallom Lajos bácsi, hogy hívatni tetszett...
- Igen Gizike, lenne egy kívánságom, szeretnék magától egy ajándékot a születésnapomra...
- Tőlem? És mi lenne az?
- Aranyoskám, nem csinálna nekem egy olyan jó sűrű bablevest füstölt csülökkel és sok-sok csipetkével? Nem ettem ilyet már hat éve, mióta az én Terkám meghalt...- nézett esdeklő tekintettel az öregúr a szakácsnőre.
- Csinálok, hát persze, hogy csinálok! Főzök én magának drága Lajos bácsi olyan bablevest, hogy mind a tíz ujját megnyalja utána!
- Köszönöm, aranyoskám- suttogta könnybe lábadt szemmel a bácsi.
A következő hétvégén megünnepelték Lajos bácsi nyolcvanhetedik születésnapját. A szokásos ünnepi ebéd (húsleves, rántott hús, krumpli saláta) helyett most a tányérokban jó sűrű bableves gőzölgött. Olyan, amilyet Lajos bácsi felesége, Terka néni szokott főzni: füstölt csülökkel és sok-sok csipetkével...