A kesztyű
Krivák-Móricz Ilona
Péntek délután volt, januári kemény nap.
A nő igyekezett, hogy indulhasson a Kék Golyó utcába a kezelésre. Budára.
Az arcát is bekrémezte, hogy a csípős hideg ne marja ki a bőrt. Az volt a szerencséje, hogy tudta használni a metrót, így az útja rövidebb időt vett igénybe. A Déliben kiérve a friss levegőre érezte annak hideg, metsző hatását. Szaporázta a lépteit, hogy időbe odaérjen a sugárkezelésre. Ott már a helységben finom meleg volt. Levetkőzött, és várta a sorát, hogy az ottani gép elvégezze a feladatát, s mehessen mihamarabb haza felé.
Sötétedett, meleg sál, sapka, kesztyű védte a hidegtől. Az aluljáróban mindig megállt egy antikvárium előtt. Szerette a könyveket. Élvezettel keresgélt, mindig talált valami érdekességet vagy kincset érő olvasnivalót a mások által kidobásra ítélt könyvek között. Most egy Passuth-ot talált, a Medúzafejet. Tekintetével kereste az eladót, hogy fizethessen, de még kiszúrt egy Oriana Falacci művet is, aminek a címe: Ha meghal a hold címmel.
Fizetni akart. Kérdezte a fiatalembert, mennyivel tartozik.
300 ft volt a válasz.
– És ez a másik könyv? – kérdezte.
– Ez??
– A másikat ajándékba adom – volt a válasz. – Péntek van, már haza akarok menni, és nincs más forgalom és vevő.
Majd kiugrott örömében a bőréből. Így még nem kapott könyvet senkitől sem, ellenérték nélkül. Megköszönte, kifizette, felvette a meleg bélelt kesztyűjét, és elindult haza. Táskája megtelt a könyvek súlyával. Szíve szerint nézegette volna a képeket a könyvekben, vagy bele-bele olvasott volna, de ez nem volt lehetséges. Az emberek nagyon szorosan álltak egymás mellett.
A Deák téren átszállt a 3.-as metróra, ami hazavitte. Itt már le tudott ülni. Felemelte a tekintetét, és vele szemben egy szerzetest pillantott meg. Először csak érintőlegesen nézett rá. Aztán tüzetesen tekintett rá. A férfin egy nagyon vékony talpú cipő, egy barna csuha és egy még vékonyabb béleletlen ballondzseki volt. Sál sem volt a nyakán.
Aztán a tekintete a kezére vetődött. Hihetetlen vékony kezet pillantott meg. A hidegtől már a bőr a szivárvány minden színében játszott. A vékony ujjak imára kulcsolva. Megnézte a termetét.
Édes Istenem! Hogy lehet egy ember ennyire vékony!
A ruha lógott rajta, nem hogy meleget adott volna.
Add oda a kesztyűt!
Hallotta a hangot belülről. A hang kedves és szeretetre méltó volt, nem parancsoló.
Elmosolyodott magában.
A Nyugatinál sokan leszálltak, és a szerzetes mellett nem ült senki sem. Átült mellé.
– Azt mondták nekem – és tekintete felfelé mutatott –, hogy adjam oda a kesztyűmet – említette meg halkan.
A szerzetes ránézett.
– De ez a kesztyű kellhet magának... – mondta alig hallható hangon.
– NEM! Nekem van másik, az otthon van! Higgye el!
A férfi nézte a kesztyűt, megsimogatta annak bőrfelületét.
– Este mondok egy imát magáért.
Felvette a kesztyűt, mintha ráöntötték volna, passzolt a kezére. Tekintetével köszönte meg a kapott ajándékot. Közeledett az Árpád megálló.
A szerzetes felállt, és elindult a kijárat felé.
A nő a tekintetével simogatta meg a férfi sziluettjét.
Aztán becsukódott a szerelvény ajtaja...
A nő igyekezett, hogy indulhasson a Kék Golyó utcába a kezelésre. Budára.
Az arcát is bekrémezte, hogy a csípős hideg ne marja ki a bőrt. Az volt a szerencséje, hogy tudta használni a metrót, így az útja rövidebb időt vett igénybe. A Déliben kiérve a friss levegőre érezte annak hideg, metsző hatását. Szaporázta a lépteit, hogy időbe odaérjen a sugárkezelésre. Ott már a helységben finom meleg volt. Levetkőzött, és várta a sorát, hogy az ottani gép elvégezze a feladatát, s mehessen mihamarabb haza felé.
Sötétedett, meleg sál, sapka, kesztyű védte a hidegtől. Az aluljáróban mindig megállt egy antikvárium előtt. Szerette a könyveket. Élvezettel keresgélt, mindig talált valami érdekességet vagy kincset érő olvasnivalót a mások által kidobásra ítélt könyvek között. Most egy Passuth-ot talált, a Medúzafejet. Tekintetével kereste az eladót, hogy fizethessen, de még kiszúrt egy Oriana Falacci művet is, aminek a címe: Ha meghal a hold címmel.
Fizetni akart. Kérdezte a fiatalembert, mennyivel tartozik.
300 ft volt a válasz.
– És ez a másik könyv? – kérdezte.
– Ez??
– A másikat ajándékba adom – volt a válasz. – Péntek van, már haza akarok menni, és nincs más forgalom és vevő.
Majd kiugrott örömében a bőréből. Így még nem kapott könyvet senkitől sem, ellenérték nélkül. Megköszönte, kifizette, felvette a meleg bélelt kesztyűjét, és elindult haza. Táskája megtelt a könyvek súlyával. Szíve szerint nézegette volna a képeket a könyvekben, vagy bele-bele olvasott volna, de ez nem volt lehetséges. Az emberek nagyon szorosan álltak egymás mellett.
A Deák téren átszállt a 3.-as metróra, ami hazavitte. Itt már le tudott ülni. Felemelte a tekintetét, és vele szemben egy szerzetest pillantott meg. Először csak érintőlegesen nézett rá. Aztán tüzetesen tekintett rá. A férfin egy nagyon vékony talpú cipő, egy barna csuha és egy még vékonyabb béleletlen ballondzseki volt. Sál sem volt a nyakán.
Aztán a tekintete a kezére vetődött. Hihetetlen vékony kezet pillantott meg. A hidegtől már a bőr a szivárvány minden színében játszott. A vékony ujjak imára kulcsolva. Megnézte a termetét.
Édes Istenem! Hogy lehet egy ember ennyire vékony!
A ruha lógott rajta, nem hogy meleget adott volna.
Add oda a kesztyűt!
Hallotta a hangot belülről. A hang kedves és szeretetre méltó volt, nem parancsoló.
Elmosolyodott magában.
A Nyugatinál sokan leszálltak, és a szerzetes mellett nem ült senki sem. Átült mellé.
– Azt mondták nekem – és tekintete felfelé mutatott –, hogy adjam oda a kesztyűmet – említette meg halkan.
A szerzetes ránézett.
– De ez a kesztyű kellhet magának... – mondta alig hallható hangon.
– NEM! Nekem van másik, az otthon van! Higgye el!
A férfi nézte a kesztyűt, megsimogatta annak bőrfelületét.
– Este mondok egy imát magáért.
Felvette a kesztyűt, mintha ráöntötték volna, passzolt a kezére. Tekintetével köszönte meg a kapott ajándékot. Közeledett az Árpád megálló.
A szerzetes felállt, és elindult a kijárat felé.
A nő a tekintetével simogatta meg a férfi sziluettjét.
Aztán becsukódott a szerelvény ajtaja...
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a novellához!
További hasonló novellák az Élet témából: