16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Nézem az emberek arcát hajnaltájt a zsúfolt buszon. Némelyiké szürke, másoké unott és fáradt. Hasonlítanak a haláltáborokba elhurcolt zsidókhoz, akiket megsárgult fotókon láttam Auschwitzban. Pedig nem olyan drámai a sorsuk, mint nekik volt, mégis kiül arcukra az elmúlt napok, hónapok, évek keserűsége. Mintha azt éreznék, hogy útjuk nem vezet sehová, csak a kilátástalanságba. Dolgozni igyekeznek, netán vásárolni, vagy talán orvosi vizsgálatra. Csupán a diákok ülnek kényelmesen, mélyen beletemetkezve a telefonjukba. Nem létezik számukra a külvilág. Észre sem veszik, hogy egy aggastyán férfi a botjára támaszkodva áll felettük. A kisgyermekes anyuka látványáról sem jut eszükbe semmi. Legfőképp az nem, hogy át kellene adniuk a helyüket. Mintha ott sem lennének, levegőnek nézik őket. A…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Ez a randi érezte egyszerűen pocséknak, és katasztrofális végkifejlettel kecsegtetett. Már a kezdet kezdetén a félrecsúszott nyakkendő, az irtóztatóan mértéktelen és kellőképp gusztustalan verejtékezés, mely aztán, ahogy az idő haladt előre, egyre gátlástalanabbá, egyre elviselhetetlenebbé vált a maga groteszk valóságában, és ráadásul éppen nemrég rúgták ki tanári állásából, ami megint kissé kacifántossá és ugyanakkor bonyolulttá tette egyébként is kissé szánalmas életét. És ha ez nem lett volna elég, a gyönyörű és egzotikus hölgy egymás után küldte le az aperitifek és a tömény, szeszes italok változatos arzenálját, mert csak jóval később derült ki, hogy ő is legalább ugyanúgy izgul, akárcsak a kissé hóbortos és szeleburdi férfi. Brigi pántos, ezüstszínű ruhája is sokat sejtetően…Tovább olvasom…
„Vannak dolgok, amelyeket nem mondhatunk ki – nem azért, mert nem tudnánk, hanem azért, mert sok élet törne össze vele.” Régen biztos voltam minden egyes lépésemben. Minden döntésemet alaposan fontolóra vettem, mielőtt továbbléptem volna. Egy biztos kapcsolat, egy biztos munka, egy nyugodt családi háttér. Mi másra is vágyhatna az ember? Mindenem megvolt egy boldog élethez. Voltak vitáink Ákossal, különösen az anyagiak miatt. A szüleim tehetős, gazdag emberek, de mióta külön lakásba költöztem, minden kiadásomat magam fedezem. Soha nem engedtem, hogy anyagilag támogassanak. Önálló életet éltem. Jó munkahelyem volt, így nem volt szükségem arra, hogy a családomra támaszkodjak. Ákos kevesebbet keresett, mint én. Ez engem soha nem zavart, de gyakran megkaptam tőle, hogy „bezzeg engem…Tovább olvasom…
Mint minden áldott nap, most is a férjéért ment a kocsmába. Béla napi szinten ivott. Házasságuk huszonnyolc éve alatt igazi tankönyvbe, szakirodalomba illő „echte” alkoholistává fejlesztette magát. Eleinte csak hétvégeken ivott, később bevezette a „napi két sör” programot. Idővel a két sörből három, négy, öt, hat, hét… lett. Rövid időn belül aztán a sör mellé csatlakozott egy kis pálinka is… Persze a bornak sem mondott nemet. Alkohol terén Béla nem volt válogatós. Jöhetett minden, ami A betűvel kezdődik: a bor, a sör, a pálinka. Bélát nem érdekelte senki és semmi. Az sem érdekelte, hogy mindkét gyerekük, az ikergyerekeik, Emma és Bence inkább elköltöztek hazulról, mintsem a részeges apjukkal laknának egy fedél alatt… Édesanyjuknak is azt tanácsolták, váljon el, mert ez így nem élet. De az…Tovább olvasom…
A férfi már másfél órája gyalogol. Kitartóan rója az utcákat. Egy faluszéli ház előtt megáll, kifújja magát. Bemegy. Jó fél óra múlva kilép a házból, kezében egy demizsonnal. Hazafelé indul, újabb másfél óra gyaloglás áll előtte. Itt-ott megáll, iszik néhány kortyot a borból, aztán folytatja útját. Az út felénél tart, leül egy útszéli kőre, nagyokat húz a demizsonból, aztán ballag tovább. Dombra felfelé vezet az útja. Mire felér a dombra, alig marad jártányi ereje, dülöngélve lépdel, szemmel láthatóan már eléggé kapatos. Megáll, zsebéből elővesz egy gyűrött cigarettás dobozt, kihúz belőle egy szál cigit. Újból benyúl a zsebébe, gyufát keres. Egyszer csak megszédül és legurul a lejtőn. Útközben a demizson dugója kilazul, s emberünk tátott szájjal bámulja, amint az itóka végigömlik lefelé a…Tovább olvasom…
Irén már vagy tizenötödször olvasta végig a rövid levél szövegét. Egy meghívó volt az – pontosabban az általános iskola negyvenöt éves találkozójára kapott meghívást. Nem tudta, mitévő legyen, azt sem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Negyvenöt év! Hová tűntek a régi, szép idők?! Az akkori tizenöt éves kamaszokból mára nagymamák meg nagyapák lettek. Hiába, megöregedtünk – gondolta magában, miközben homlokába hulló ősz haját hátrasimította. Szemére biggyesztette öreg szemüvegét, és ismét elolvasta a szöveget. Nyugtalan lett. Tudta, hogy most sem megy el a találkozóra, ahogyan ezt eddig sem tette. Osztálytársai zömét negyvenöt éve nem látta. Már nem is emlékszik mindenkire. Tegnap este előszedte a régi fényképalbumot. Nézte-nézte a képeket, már csak néhány név jutott az eszébe. Ma…Tovább olvasom…