Széthulló élet

„Vannak dolgok, amelyeket nem mondhatunk ki – nem azért, mert nem tudnánk, hanem azért, mert sok élet törne össze vele.”

Régen biztos voltam minden egyes lépésemben. Minden döntésemet alaposan fontolóra vettem, mielőtt továbbléptem volna.
Egy biztos kapcsolat, egy biztos munka, egy nyugodt családi háttér.
Mi másra is vágyhatna az ember? Mindenem megvolt egy boldog élethez.

Voltak vitáink Ákossal, különösen az anyagiak miatt. A szüleim tehetős, gazdag emberek, de mióta külön lakásba költöztem, minden kiadásomat magam fedezem. Soha nem engedtem, hogy anyagilag támogassanak. Önálló életet éltem. Jó munkahelyem volt, így nem volt szükségem arra, hogy a családomra támaszkodjak.

Ákos kevesebbet keresett, mint én. Ez engem soha nem zavart, de gyakran megkaptam tőle, hogy „bezzeg engem támogatnának a szüleim, ha hagynám”, és így könnyebben felépíthetnénk álmaink otthonát. Engem azonban zavart a gondolat, hogy a szüleimen élősködve teremtsünk közös jövőt.

Úgy éreztem, a felnőtt élet velejárója az, hogy anyagilag függetlenek legyünk.

– Betti, csak megnehezíted az életünket azzal, hogy makacs vagy, és nem fogadod el a segítséget a saját szüleidtől – hangsúlyozta Ákos egyre gyakrabban, és ezekből a mondatokból egyre több vita született köztünk.

Gyakran éreztem, hogy az a rossz minta, amit otthonról hozott, rányomja a bélyegét az életére – és a mi közös életünkre is.

Édesanyja kiskorában elhagyta, apja emiatt alkoholfüggő lett. Ha nem lett volna a nagynénje, talán őt is elnyeli az a sötét gödör, amelyben az apja ragadt. Ákos lelke valahol ott tört meg.

Egyik este éppen vacsorát készítettem, amikor Ákos részegen ért haza.

Először nem vettem róla tudomást. Azt gondoltam, ha józan lesz, majd beszélünk.
De részegen megered az ember nyelve.

Kiabálni kezdett velem, én pedig visszakiabáltam. Csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez, majd otthagytam őt egyedül. Úgy gondoltam, reggelre talán észhez tér, és nyugodtan át tudjuk beszélni a történteket.

A barátnőmhöz mentem, nála töltöttem az éjszakát. Muszáj volt gondolkodnom.

Reggel, amikor felébredtem, eldöntöttem: mindent átbeszélek Ákossal, és véget vetek annak az örökös huzavonának, ami kettőnk között volt.

Amikor hazaértem, és beléptem a lakásba, különös érzés fogott el. Mintha valami szorította volna a torkomat.

Átkutattam az egész lakást, mindenhol kerestem őt, de sehol sem találtam. Felhívtam a kórházakat – mind hiába. A feszültség egyre nőtt bennem. Olyan tehetetlenség tört rám, amilyet még soha nem éreztem.

Felhívtam minden barátunkat és ismerősünket, hátha látta valaki Ákost, de senki sem tudott segíteni. Csak ültem a kanapén, bámultam magam elé, és azon gondolkodtam, mi történhetett vele… mi történhetett velünk… hol siklott ki ennyire a kapcsolatunk.

Néhány óra múlva a csengő hangja törte meg a csendet.

Ajtót nyitottam, és két rendőrt pillantottam meg.

Nem emlékszem pontosan minden szóra. Hatalmas zúgás volt a fejemben. Mintha egy körhintán ültem volna – úgy forgott velem a világ.

– Sajnálom, kisasszony, de Faludi Ákos autóbalesetet szenvedett, amelynek következtében sajnos meghalt. Nagy mennyiségű alkoholt találtunk a vérében. Megkérjük, fáradjon be velünk a kapitányságra.

Minden olyan gyorsan történt: a virrasztás, a temetés, a sok kérdés…

De nem tudtam válaszolni senkinek.

Nem mertem elmondani a baleset előzményeit. Hogy vitatkoztunk. Hogy egyedül hagytam őt.

Az én hibám az egész.

Ezt soha nem tudtam megbocsátani magamnak. Nem tudtam tükörbe nézni. Nem tudtam őszinte lenni. Hazudtam mindenkinek.

Összetört az életem. A szívem. Elveszítettem azt az embert, akivel a közös jövőnket terveztem.

Az én hibám volt.

Három évvel később…

A nagy sorstörések megváltoztatnak bennünk valamit.

Lassan próbáltam elfogadni azt az életet, amelyben Ákos már nincs mellettem. Segítséget kértem egy szakembertől – talán ez valamennyit enyhített a bűntudatomon.

Talán egyszer azt is el tudom fogadni, hogy ha azon az estén otthon maradok, a tragédia akkor is megtörténhetett volna.

Ha el akart menni, elment volna.

És aminek meg kell történnie… az úgyis megtörténik.