18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi a Dayka Gábor utcai buszmegállónál szállt le. Éppen a Körösi Sándor Kollégium betonbunkerhez hasonlító épülete felé tartott, mert valahogy már képtelen volt elviselni kisebbrendűséggel egybekötött, kissé félszeg, hitvány alamuszi gyávaságát – melyet afelett érzett, hogy nem állt ki, elsősorban emberi méltóságáért –, már ha egyáltalán még létezett is ilyesmi. Történt ugyanis, hogy néhány surmó, kamasz srác szállt fel az ötvennégyes buszra, és meg se várták, hogy a vezető elinduljon, szinte azonnal viszkető ingerültséget éreztek magukon, hogy bármelyik utasba kedvükre beleköthessenek. Az utasok többsége éppen a délelőtti bevásárlás ügyes-bajos dolgait intézte, mint a legtöbb átlagos hétköznapon, amikor váratlanul az öt kamasz srác tüntetően megállt fejük felett az ülés előtt, és…Tovább olvasom…
Az Asszony a tükör elé állt. Nem a ráncait nézte, és nem is a vonásait fürkészte. Mélyen a saját szemébe nézett, oda, ahol a történetei laktak. Hirtelen felidézte azokat az éjszakákat, amikor a párnája vizes volt a könnyektől, és azokat a délutánokat, amikor a düh úgy égetett a mellkasában, mint a parázs. Emlékezett a csalódások ízére, amely olykor keserű volt, mint az üröm. De ahogy ezekre gondolt, nem gyengeséget érzett. Egy különös, forró hullám indult el a szívéből. Érezte, ahogy a gerince kiegyenesedik, és az arca kigyúl egy belső fénytől. – „Ez vagyok én” – suttogta. – „Nem a tökéletességem tesz széppé, hanem a bátorságom, amivel végigjártam a sötétséget.” Rájött, hogy a szépsége nem egy állapot, hanem egy győzelmi jelentés. Minden „átkozott” nehéz pillanat egy-egy ékszer lett a…Tovább olvasom…
A hajnal első sugarai törik meg a sötét éjszakát. Bár már lassan virrad, a szívemben mégis sötétség van. Döntést kell hoznom. A szívem és az agyam hadban áll egymással. Maradok vagy tovább megyek. Itt él a családom, a barátaim, itt az életem és itt vagy te is. Te, aki arra kérsz, hogy menjek veled a világ másik felére. – Anna, kérlek, gyere velem. Nélküled semmi nem lenne New Yorkban, szeretlek! – hallgattam meg a hangüzenetet, amit nekem hagytál. Ottó és én nyolc éve ismerjük egymást, de csak három éve alkotunk egy párt. Bár szoros barátság alakult ki köztünk, valahogy mindig izzott a levegő, ha egymás közelében voltunk. De soha nem volt megfelelő semmi, vagy ő volt kapcsolatban, vagy én. Mindig volt valami, ami közénk állt, de ezért mindketten hibásak vagyunk, hisz soha nem mertük…Tovább olvasom…
Melina huszonkilenc éves, és felszolgálóként dolgozik Lyonban, az egyik étteremben. Késői gyermeke szüleinek, akik már elhagyták e földi világot. Egyedül él az örökségül hagyott szülői házban. Sokat dolgozik a megélhetéséért, a borravalókkal együtt sem jut luxuskiadásra. Ennek ellenére vidám természetű lány, nagy baráti társaságában jól érzi magát. Lara a legjobb barátnője, szinte testvérként szeretik egymást. Az egyik éjszaka túlórázás után kimerülten ért haza. Holt fáradtan ledőlt a kanapéra, és azon nyomban mély álomba merült. Egy csodálatos szigeten járt álmában. Az óceán habjai mosták lábát a homokos parton. Ameddig a szem ellátott, a víz kékje egybemosódott az ég kékjével. Mélyen szívta magába a sóval telített levegőt, mely átjárta az egész testét. A csend nyugalma elárasztotta…Tovább olvasom…
Sebastian, a Pireneus hegység lábánál nőtt fel az Andorra nevű városban. A szülei hamar elváltak, ő az édesanyjával és húgával maradt. Szegényesen éltek, nehéz gyermekkora volt. Édesapjára alig emlékezett, ami megmaradt belőle, hogy folyton veszekedtek az édesanyjával. Az ittasság különböző fokainak hatása alatt állt állandó jelleggel. Nem látott maga előtt igazi férfi példaképet. Ez arra ösztönözte, hogy az erő és a bátorság domináljon jellemében. A legodaadóbb és legdrágább anyai szeretet sem tudta ezt pótolni számára. Hamar el kellett mennie dolgozni és munka mellett végezte a további tanulmányait. A szabadidejét túrázással és hegymászással töltötte. Egyszerűen imádta a természetet. Édesanyjával és húgával szoros, szeretetteljes kapcsolat alakult ki, hiszen tudták, hogy csak…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
– Most már az agymosott bunkóságról fog szólni szinte minden! – jelentette ki Tóni bácsi, a hirtelen nyugdíjba jött gondnok, amolyan házbéli bizalmi, akihez mindenki bátran fordulhatott, mert ha egyszer az öreg Tóni bácsi bármit is megígért, akkor egyik lába itt, a másik meg ott. Szinte nem telt el úgy egy-egy stresszelős, rohanós, idegeket totálisan keresztre feszítő munkanap, hogy Tóni bácsi sötétkék vagy vajszínű köpenyében – melyet anno még egy szocialista vállalattól örökölt meg – körbe ne járta volna a szépen felújított, kicsit rokokós társasházat a földszinttől egészen a tetőig, ahová legfeljebb csak a galambok jártak pottyantani, és sorban be nem csengetett volna a szomszédaihoz, és kedvesen megérdeklődte, hogy kinek mire van szüksége, vagy hogy éppen már megint kinek mi ment…Tovább olvasom…
Maszkot választottam, nem arcot. Tollak csiklandozták a homlokom, a terem lélegzett, mint egy titok. Néztek rám, de nem engem láttak, hanem a bátorságot, amit kölcsönöztem. A zene engedélyt adott a közeledésre. Odaléptem ahhoz, akitől féltem nappal: saját magamhoz. A tükörben idegen mosolygott vissza, mégis ismerős. Hajnalban a maszk lehullt, és nem fájt. Megtartottam belőle a könnyedséget, hazavittem zsebben. Másnap is viseltem, láthatatlanul. A nevetések mögött megtanultam, hogy a játék komoly tanítás, és a szerep néha igazabb, mint az arc, amelyet reggelente megszokásból felveszünk. Ezért a bál bennem folytatódik minden tél után is csendesen, szívdobbanásnyi fényben, és titkos léptekkel, hazáig mindig.Tovább olvasom…
– Osztály, figyelmet kérek! – reccsen az osztályfőnök bölcs, komoly, tenor hangja, mintha egy operaénekes szólna hozzájuk. – Tüdővizsgálat lesz, ami annyit jelent, hogy egyesével mindenki beáll a gépbe, nagy levegőt vesz, bent tartja, míg mondják, aztán hazamehet! Amennyiben bárki randalírozik, viselkedésével megzavarja a többieket, az később az igazgató úrral fog elbeszélgetni a tantestületi szobában! Remélem, világos voltam?! – jelentőségteljesen a bandavezérekre pillant, akik a hátsó sorokat foglalták le a kibérelt buszban. – Béla bácsi? Utána haza lehet menni? – kérdezi egyszerre elveszetten, mégis cserfes kíváncsisággal egy rafinált kislány, aki megállás nélkül szeret borsot törni mások orra alá. – Eszterke! Mi nem volt világos?! Megcsinálják a felvételt a tüdődről, és utána…Tovább olvasom…