„boszorkány” – novellák címszó szerint

Írta: A. J. Vale 📅 2026. 03. 12. 10:59 Ironikus ❤️ 3 👁️ 38

Többször köröztem a fővárosi hivatal parkolója felett, mire végre intett az őr, hogy van egy szabad hely. Leszálltam a varázslények számára fenntartott parkolóba, és seprűmet betámasztottam a falnál lévő üres helyre.
– Manus profana non tangat! – intettem a seprűm felé.
– Ötven dukát lesz!
Szájhúzogatva szurkoltam le a borsos parkolási díjat a parkolóőr tenyerébe. Köpenyemet magam köré kanyarítva elindultam a hivatali épület főbejáratához. A kétszárnyú kapu felett a királyság és a főváros lobogója lengedezett a tavaszi szélben. Az aulába belépve két díszes vértbe öltözött, bárddal és karddal felfegyverzett kapuőr állított meg.
– Állj! Mi járatban erre, boszorkány? – dörgött az egyik őr.
– A főispán úrral van találkozóm 10 órakor.
– Engedélye van? – kérdezte az arcomhoz hajolva a…

Írta: Szabó László István 📅 2026. 02. 21. 20:51 Dráma ❤️ 0 👁️ 17

Olyan nagy falu vót Demecser, hogy még vármegyei gyűlést is tartottak benne eccer. Vótak bizony sokan, boszorkány-égetések meg karóba húzások is, de azok olyan régen vótak, hogy emlékük is alig maradt fenn, Kisvárdán vótak a perek, megyeszerte ma is emlegetett büdi boszorkányt és annak esetét kivéve, a kiről ma is röpked a szálló ige, amennyiben a szabolcsvármegyei ember vagy asszony, akire megharagszik és nagyon házsártosnak tartja, ma is elég gyakran használja azt a hasonlatot, hogy olyan, mint a büdi boszorkány, vagy hogy égessék el, mint a büdi boszorkányt. Eta néni mesélte, hogy ükapáink idejibe vótak még boszorkányok, azt mondták rájuk, az ördöggel cimborálnak. Sokféle fehérnéppel találkoztam, aki biztos boszorkány vót. Élőholt távoltatása, átokrontás levétele, delejezés…

Írta: A.K. András. 📅 2025. 12. 21. 14:14 Humor ❤️ 0 👁️ 16

– Hamarosan éjfél. A természet már rég nyugovóra tért, csupán az éjszakai állatok motoznak Lidércláp környékén. Be, ebbe a túlvilági pokolba nem lép egy se! Se ember, se állat. A ragadozók is messzire elkerülik ezt a helyet! Ahová a nyughatatlan lelkek járnak a több száz éves mondák és a szóbeszéd szerint. Azazhogy ez mégsem teljesen igaz! Mert hogy Hubis Jóska emberként született, ám de minden korcsmazáráskor állatként megy haza! Így rá ezek az íratlan szabályok nem vonatkoznak. És pont ma éjszaka nem ide ette a feketepenész?!
– Na, haver! Vegyél vissza az arcodból! Mégis ki engedte meg, hogy rám kend az egészet?! Kikérem magamnak a penészek ősi nemzetségének nevében!

A narrátor meglepetten húzta fel a szemöldökét, ám de eszében sem volt vitatkozni a néhai fekete szakál hullájával…

Írta: Alexander Corvinus 💠 📅 2025. 12. 03. 16:23 Fantasy ❤️ 0 👁️ 9

– Hová futsz olyan gyorsan? Várj meg, John! – kiáltott futva a pici Jack. – Várj már, ne szaladj olyan gyorsan!

John hirtelen megállt az ajtó előtt.
– Ezt figyeld! –
– Mit? Naponta százszor megyünk itt el.
– De még soha nem mentünk be. Nézd a virágokat!

– Nem, John, én nem megyek be.
– Mi van, betojtál? Tudtam, mindig félős voltál.
– Ez nem azon múlik… én hallottam, hogy ott valami más van!
– Virágok vannak! Mitől félsz?! Haha… talán elvisz a mumus!
– Én akkor sem akarok bemenni.
– Te félős… megint mindig félsz! Majd én megmutatom neked.

– Semmi értelme, menjünk haza, éhes vagyok.
– Jack, te mindig éhes vagy! Pofa be, gyere!
– De nem tudjuk, ott mi van… soha nem ment be senki!
– Most bemegyek! – válaszolt John mérgesen.

Nyikorgott az ajtó, hideg, sötét volt, mikor a…

Írta: Papp-Erdei Barbara(Barbara Liney Woods) 📅 2025. 11. 19. 20:09 Misztikus ❤️ 0 👁️ 24

A sűrű fák sötét sziluettjei baljósan magasodtak fölöttem a csillagos égbolt irányába. Az ezüstszínű telihold sápadt fénye ösvényt világított az erdő sötétjében. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül. Nyugtalanító szorongás fogott el, és úgy éreztem, hogy valaki követ. Elindultam a fák között, egyre szaporább léptekkel haladva. Az utam egy hatalmas, rúnákkal ellátott, borostyánnal benőtt kőoltárig vezetett, amely a berekben hevert. Lassan odasétáltam, majd leguggoltam, lehunytam a szemeimet és megérintettem a bal tenyeremmel a hideg, kemény felületet. A szívem hevesebben dobogott, ahogy ágreccsenést és az avar ropogását hallottam a közelemből. Felálltam, felemeltem a vörös földig érő ruhám alját és elkezdtem kiszaladni a fák közül, vissza a kúriába. 
Az otthonom egy hatalmas birtokra épült…