„búcsú” – novellák címszó szerint

Írta: A.K. András. 📅 2026. 02. 24. 21:42 Dráma ❤️ 1 👁️ 20

Az Úristen a kutyákat jókedvében teremthette. S mikor lemennek a földre az emberek közé, előtte Szentpéter begyűjti szárnyaikat. No, nem végleg! Csak míg odalent vannak. Nem járja az, hogy láthassa mindenki angyali mivoltukat. Azt ki kell érdemelni. Egy kutya maga választja ki gazdáját. Néha több személyt is egyszerre. Nem is olyan ritkán, mint hinnéd, egy egész családot örökbefogadó égi tüneményként ragyog odalent a földön akár csak egy sziporkázó fényeibe öltözött üstökös, tündöklő sugaraival beragyogva életeket. S mint ahogyan maga választotta ki, kivel és hol élje le földi létezését, úgy maga választja ki azt is, kivel ossza meg halálát. Mi, abban a szerencsében részesülhettünk, hogy Néró minket választott. A mi családunk tagjává vált, akit a mai napon el kellett engednünk, hogy…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 01. 26. 11:09 Történelmi ❤️ 1 👁️ 19

A Britannic nevű utasszállító hajót Belfastban építette meg a White Star Line társaság. Ez volt a harmadik ilyen típusú óceánjárójuk, az Olympic és a Titanic nevű hasonló hajók után. A Titanic elsüllyedését követően, ami igen nagy port kavart fel, már különböző jelentős változtatásokat eszközöltek biztonság tekintetében a Britannicon. Emiatt a hajó építése igen lassan haladt.

Akkoriban a hajóépítő társaságnak komoly híre volt. A Titanic elsüllyedése miatt azonban csorbát szenvedett. Mindenkit érdekelt, hogy a Britannic nevű óceánjárón milyen biztonsági intézkedéseket hajtanak végre ezek után. A vezérigazgató azonban senkinek nem volt hajlandó nyilatkozni. Az elkészüléséig titokban akarta tartani a módosítások tervét.

James újságíróként dolgozott több lapnál. A harmincas éveit…

Írta: A.K. András. 📅 2026. 01. 28. 01:33 Családi dráma ❤️ 1 👁️ 17

József meredten nézte a bontási munkálatok megkezdését. A fogadó a Háromlábú Macskához épületét bontották. A Háromlábú Macska élete szinte minden főbb pontjában szerepel. Itt itta az első Jaffáját ötévesen, nagyapjával. Természetesen az öreg fröccsözött. Aztán odahaza iszonyatos perpatvar kerekedett belőle, mikor a nagymama megtudta, hová vitte kis unokáját az öreg. Majd mikor az öreg meghalt, itt búcsúztatták őt. Itt volt a ballagási bulija és kissé kapatosan ugyan, ámde itt vesztette el szüzességét döcögős Marissal. Akire sántasága miatt ragadt rá ez a név, és aki húsz évvel idősebb volt nála. Igen, hátul a tekepályának nevezett kerti részben. December végén. Nagy hó volt, és így utólag is belé pirul az akkor történtekbe. Évekig beszéltek róla a faluban. Ej, de elverte másnap apja!…

Írta: Ilona Köteles 📅 2026. 01. 17. 18:17 Sorsfordító ❤️ 2 👁️ 16

Kellemes vasárnap reggel volt. Hétágra sütött a nap sugara, a tavasz illata átölelt szívet, lelket. Megkondult az öreg templom nagy harangja, csak úgy zúgott levegőt hasítva, mintha jelezne, külön jelezne valamit. Márpedig azt mindenki tudta, hogy a harmadik harangszót követve kezdődik az istentisztelet a templomban. Valakinek mégis a harangszó mást, mást is jelentett. Valami újat. Valami ismeretlent, egy kezdetet vagy egy véget.

Mérgesen megcsörgött a telefon az irodában. A diszpécser fogadta a hívást, papírt, tollat vett elő, és úgy tett, mint én, amikor le akarok valamit jegyezni, le akarom gondolataim írni, nem tudok tovább várni. Azonnal le kell írni, hogy egy szó se vesszen el. Szinte kényszerítenek a sorra váró gondolatok, és miután az írást még át sem olvastam, már megnyugvást…

Írta: Magdus Melinda 📅 2026. 01. 18. 14:19 Szerelmes ❤️ 3 👁️ 15

Péter napok óta nem tudott másra gondolni, csak a fiatal lány halványkék szemére és a mosolyára, ami minduntalan megcsillant a szája szögletében. Alig pár napja ismerte csak, de nem tudta kiverni a fejéből a nő pillantását. Mintha nem is földi lény lenne, úgy érezte, mintha a csillagok közül szállt volna le ide a Földre. Néhány napja a gyógyszertárban a nő mögött állt a sorban, és segített felvenni a recepteket a földről, amik véletlenül kiestek a nő kezéből. A szemük egy röpke pillanatra összetalálkozott, félénken kapták el a tekintetüket egymásról. A nő megköszönte a férfi udvariasságát, aztán sorra került az ablaknál. A hangja mintha egy távoli bolygóról ért volna ide, olyan mesebeli és selymes volt. Soha nem hallott még ilyen kedves női hangot.

Otthon egy „házisárkány”-nyal élt már…

Írta: Kendi 📅 2025. 12. 22. 15:29 Sorsfordító ❤️ 0 👁️ 14

Az ajtó kilincse hidegen csillogott a délutáni fényben. Anna megállt előtte, ujjai remegtek, mintha az idő visszatartotta volna a levegőt. Odabent gyerekkori nyarak illata lapult, nevetések, kimondatlan ígéretek. A fa recsegése emlékeket hívott, mikor végre lenyomta a kilincset. Nem tudta, mi vár rá, csak azt, hogy a kint maradás fájdalmasabb. Az ajtó engedett. A küszöbön átlépve Anna rájött: nem a ház változott meg, hanem ő. Az alkony csendje körülölelte, miközben bezárta maga mögött a múltat, és először mert hinni abban, hogy minden nyitás egyben búcsú, minden belépés pedig új kezdet lehet, csenddel, bátorsággal, reménnyel, félelemmel, fénnyel együtt, lassan, biztosan tovább.

Írta: Fodor Kiss Júlia 📅 2026. 03. 02. 08:48 Romantikus ❤️ 1 👁️ 12

A pár csendben ült egy padon a fák árnyékában. A tavaszi napfény bekukkantott a gesztenyefa levelei között, és ott játszott a lány fényesen csillogó barna haján. A fa virágai, mint hófehér gyertyák, sűrűn törtek elő a zöld levelek közül. Már délutánra járt az idő. A férfi átfogta a lány vállát, aki minden idegszálával érezte az érintést. Mindig így járt, ha a férfi átölelte. Igyekezett, hogy ne látszódjon az arcán semmi. Hallotta a saját szívverését. Legszívesebben azt mondta volna: kérlek, ne engedj el.
– Elmész, Tücsök? – kérdezte a férfi, és kételkedés húzódott meg a mosolya mögött.
– Elmegyek.
A férfi hallgatott. Észrevett egy kunkorodó tincset a lány tarkóján, nézte egy darabig. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megcsókolja a lányt, de mégsem tette.
– Azért megkeresel majd? –…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 30. 00:05 Élet ❤️ 0 👁️ 10

Az idősödő írónő Eva egy csendes nyári délután kis kosarát telepakolta finomságokkal, csokoládés keksszel, frissen lefőzött kávéval.
Csak úgy, mint ahogyan azt régen szokta,
mikor még együtt volt a férjével.

Francois már jó pár éve elhagyta.
Akkor azt hitte, a bánatba százszor belehal. A mentő hangos szirénázással száguldott vele a klinikára.
Szerencsére nem így történt, ezt is ki kellett bírnia.

Azóta viszont képtelen volt egyedül kijönni a folyópartra, ahol minden virág, fű és fa a szerelmük nyomát őrizte.
Most viszont hirtelen ötlettől vezérelve elhatározta, hogy végigsétál az ösvényen, ahol valamikor kézen fogva, szerelmesen andalogtak.
Leszámol a múlttal, és elbúcsúzik végre a fájdalmas emlékektől és csalódásoktól.

Csokorba szedte a nyári vadvirágokat, pont olyanokat…