„csend” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 11. 23. 04:12 Önismereti ❤️ 1 👁️ 30

Ma este végre csend van bennem.
Nem azért, mert minden rendeződött… hanem mert elfáradtam a harcban, és letettem a kardot.
És ahogy letettem, valami különös történt: nem estem össze. Megmaradtam.

Sokáig hittem, hogy az erő azt jelenti, hogy nem török meg.
Ma már tudom: az erő az, amikor megengedem magamnak, hogy összetörjek, és mégis felállok.

Itt állok most, saját árnyékom és saját fényem között.
A hold mögöttem lassan emelkedik, mégsem a hátamat világítja, hanem a mellkasomat.
Nem kívülről ragyog rám — belülről indul.

Minden seb, minden veszteség, minden csend egy darab fény lett bennem.
Nem takarom el már.

Futottam sokáig…
az után, aki nem látott,
az után, ami nem volt az enyém,
az után, amiről azt hittem, boldoggá tesz.
Ma először nem futok.
Nem várok.
Nem…

Írta: Kendi 📅 2025. 11. 23. 10:54 Lírikus ❤️ 1 👁️ 26

A róka úgy emelte az orrát az ég felé, mintha egy titkos imát mondana el, olyat, amit csak az erdő ért meg. A hajnal fénye még alig derengett, a levegőben pedig ott vibrált a télből ébredő természet visszafojtott lélegzete. A fűszálak közt harmat csillogott, s a világ egy pillanatra olyan volt, mintha megállt volna.

És akkor megérkezett a pillangó.

Törékeny szárnyain a fény úgy táncolt, mint egy rég feledett dallam. Óvatosan ereszkedett le, mintha pontosan tudná, hova kell érkeznie: a róka puha orra hegyére, egy olyan helyre, ahol az álom és a valóság találkozik.

A róka nem mozdult, mintha tudta volna, hogy az ilyen pillanatok nem sokáig maradnak velünk. Csak figyelte a kicsiny lényt, aki békét hozott az ébredő erdő zajába. Talán nem is értette, miért olyan fontos ez. Talán csak…

Írta: Hoffmann Ottóné Gizella 📅 2025. 11. 27. 19:39 Élet ❤️ 0 👁️ 21

A hegycsúcson vezető ösvény nem volt könnyű. A kövek alatt megcsúszott Gabriella lába. A szél úgy csapott bele az arcába, mintha próbára akarná tenni akaratát. Ám ő ment tovább. Nem azért, mert bizonyítani akart, hanem érezte, hogy ott fent, a világ tetején válaszok várnak Rá. Megállt, majd leült egy sziklára. A levegő ritka volt, de nagyon tiszta. A táj szinte lélegzett alatta. Völgyek, erdők, apró falvak egy csodás egységben. A nap már lemenőben járt, aranyfénybe borított mindent. Leült a szikla peremére. Nem volt benne fáradtság, csak csend. A tekintete az ég felé emelkedett és úgy figyelt, mintha hallaná a föld szívverését. Tényleg hallotta a mély dobbanást, ami nemcsak a természet ritmusa volt, hanem az emberi lélekké is. Ekkor azt gondolta, minden álom egy döntéssel kezdődik és…

Írta: Kendi 📅 2025. 12. 15. 22:36 Érzelmes ❤️ 2 👁️ 15

Reggel volt, de a szoba még éjszakát hordott. Az ablak függönye mögül arany fény csorgott, lassan, óvatosan. A lány az ágy szélén ült, fejét tenyerébe temette, mintha ott rejtezne minden válasz. Gondolatai súlyosak voltak, mint a levegő vihar előtt. Emlékek kopogtak benne: kimondatlan mondatok, elhalasztott döntések. A csend nem vigasztalta, csak figyelte. Aztán felállt. A fény megérintette a vállát, és egyetlen lélegzetben megígérte, hogy ma nem marad sötétben. Mert hitt benne, hogy a nap lassan türelmet tanít, sebeket csitít, és új irányt rajzol a félve induló szívnek, amikor végre meri választani önmagát a hallgatás helyett, csendesen remélve holnapra valamivel könnyebb reggelt.

Írta: Kendi 📅 2025. 12. 15. 22:37 Karácsony ❤️ 2 👁️ 12

A fenyők között arany fény csordult a hóra. Öt gyerek körbeállta a frissen született hóembert, mintha titkot őrizne. Kesztyűik nyoma emlékezett nevetésre, hidegre, barátságra. Amikor a nap lebukott, a hóember mosolya élni kezdett. Nem mozdult, mégis figyelt. Tudta a neveiket, a félelmeiket, a vágyaikat. Éjjel csendben maradt, nappal ragyogott. Tavasszal elolvadt, de ígéretet hagyott: minden tél visszatér, és együtt épít reményt. Addig a gyerekek hazamentek, zsebükben csillagfény, cipőjükön csikorgó emlék. Álmaikban erdő suttogott, hó hullott, kéz kézbe simult, és a csend megőrizte a nevetést, míg újra felragyogott a tél, friss ígéretekkel, bátor léptekkel, közös úttal, hazáig, holnapig, mindig, együtt, maradva.

Írta: Vizkeleti Erzsébet 💠 📅 2025. 12. 17. 20:21 Advent ❤️ 0 👁️ 9

A második adventi vasárnap reggele már nem volt olyan éles, mint az első. Magda nem ébredt fel a telefonja fényére, mert előző este kihúzta a töltőből, és gondosan az íróasztal fiókjába csúsztatta. Mégis, a megszokás vagy talán valami mélyebb szorongás egy röpke pillanatra felébresztette.
„Mi történhetett a világban, amíg aludtam?”
De azután eszébe jutott az előző hét felfedezése, amit a csend mögötti igazságnak hívott magában.

A kíváncsiság halk kattintásként még benne volt, de már nem uralta. Felült az ágyban, és észrevette, hogy valami más is változott. A lakás nem tűnt olyan némának és ridegnek, mint egy hete. Ugyanúgy csend volt, de már nem harapott, nem feszítette az idegeit. Inkább olyan volt, mint egy régi barát, akivel hosszú idő után újra találkozik az ember: még kicsit…

Írta: Norbert Farkas 📅 2025. 12. 20. 08:42 Karácsony ❤️ 0 👁️ 7

Hogy őszinte legyek, számomra a karácsony az idők során egyre inkább kezdett egy ugyanolyan szürke hétköznappá válni, mint egy átlagos szombat. Sőt, néha napján egyenes tortúrának éltem meg az ünnepi időszakot.

A takarítás, a bútorhurcibálás, a tény megértetése a mentálisan ókorban ragadt grószékkal és tesóikkal, hogy írással foglalkozom, és nem földműveléssel meg gyári munkával, meg hogy még nem fogok megházasodni, a vezetés stresszforrását pedig kösz, de inkább egy életre elkerülöm. Meg persze a tanulni való, melynek tudata rendszerint egy az egyben nyírta ki a maradék ünnepi hangulatom is kisdiákként.

Bár anno ezt lehet, nem teljesen így éltem meg, utólag átértékelődött bennem 2k20 karácsonya. Ugyanis ironikus módon pont a korlátozások hatására lett szabadabb az ünnep. Amikor nem…

Írta: Garami Nelli 📅 2025. 12. 20. 12:53 Karácsony ❤️ 0 👁️ 9

Igaz történet alapján mesélte nekünk drága édesapám sok-sok évvel ezelőtt…

Pataki Sándor szorgalmas, kiváló munkát végző ácsmester volt. Munkahelyén nagy tiszteletnek örvendett, barátai is szerették, mivel őszinte, barátságos és mindig segítőkész volt. Sándor imádta a feleségét, csak neki és a munkájának élt.
Egy napon nagy öröm érte: felesége egészséges kisfiúnak adott életet. Mivel a kisfiú Márton napján született, a Márton nevet kapta. Pataki Sándor ezután még szorgalmasabban dolgozott, hiszen a kis jövevény érkezése természetesen többletkiadást is jelentett. A kis Márton szépen fejlődött, édesanyja féltő gonddal nevelte őt. A szülők elhatározták, hogy építenek maguknak egy kis házat. Ettől kezdve Sándor keresete nagy részét a bankba tette.

A karácsony a kis Mártonnak – aki…