Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 17:25
Romantikus
❤️ 0
👁️ 11
Megint egy vasárnap reggel. Utazom a vonaton, az esőcseppek csillognak az ablakon, figyelem őket.
Friss a levegő, mely bejön az ablakon. Érzem az illatod, a tüdőmet nyugtatva segít nem gondolkodni.
Csillogj, esőcsepp… ússz lefelé, csurogj, tűnj el.
Hagyj magamra, egyedül utazva, búcsúzva.
Megint egy vasárnap reggel. Esik, de nyugtatóan boldogít a tudat:
búcsúzva visz mindig ez a vonat.
De miért is történik ez, szerelmem?
Miért hagytál el engem?
A vonaton ülve, egyedül, merengve vágyom utánad.
Csak utazom, gondolkodom.
Szép az eső, szerelmem… vasárnap reggel, esőben hagytál el engem.
Búcsúzom. Már nem bírom. Eltűnsz. Elfelejtelek.
Ezek az esőcseppek szépek… és ma ismét rád emlékeztetnek.
Hideg kéz érintett meg hirtelen. Erősen megfogta a kezem.
A fülembe súgta:
–…
Tovább olvasom…
Írta:
Alexander Corvinus
💠
📅 2025. 12. 03. 15:42
Fantasy
❤️ 0
👁️ 8
Történt azon az estén, mikor két testvér veszekedett, hideg hóvihar kerekedett.
Csillogó, fényes hold világított, de álmot nem hozott, csak bánatot, fényesen világított.
Szakadó hó takarta el a holdat, hideg van, s a veszekedésnek már vége van.
– Hideg van, Izabell, fázom.
– Takarózz be, hagyjál aludni! – szólt Júlia idegesen.
– Szakad a hó, Júlia, már nem világít a hold sem.
– Hallgass már, hagyjál! Elég a veszekedésből!
– Akkor alszom… vagy már álmodom? Vagy még nem alszom? Hol vagyok? – Igen, csak lovagolok…
– Izabell, gyere, siess, kövess! – kiáltott hangosan, s nem figyelte a kamiont, ami jött gyorsan.
A két testvér már nem veszekedett, a kórházban ébredezve nézett.
– Mi volt ez, Júlia? Nem emlékszem semmire… mi hogy kerültünk ide?
– Kórházban vagyunk, de ne…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 11. 21. 22:41
Misztikus
❤️ 0
👁️ 19
A Hold fénye gyönyörűen csillogott a tenger hullámain azon a késői estén, amikor Jason elkeseredetten ült a langyos homokban a parton. Mellette egy üveg bor, amelyet lassan kortyolgatott, de keserű és fájdalmas érzésein ez sem segített. Gondolatai és érzései sötét csapdába estek, ahonnan semmi sem szabadíthatta ki. Mindent megpróbált az elmúlt egy évben, de úgy tűnt, már csak a tenger maradt, hogy elnyelje őt a fájdalmával együtt. Meghúzta az üveget utoljára, majd elindult a víz felé.
De mielőtt elérte volna a hullámokat, megtorpant. Magába nézett, és elárasztották a gondolatok, amelyek az utóbbi időben kíméletlenül gyötörték.
Miért lett minden ilyen kilátástalan? Mit rontottam el? Miért hagyott el mindenki? Vajon van még értelme bárminek is? Nincs már erőm semmihez... De tényleg…
Tovább olvasom…