„ébredés” – novellák címszó szerint

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2026. 03. 09. 23:51 Fantasy ❤️ 2 👁️ 23

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem vannak gyakran visszatérő álmaim.
Az egyik ilyen kedvenc álmom egy Csillagbolygó, ahová gyakran elrepülök éjjelente.
Elalvás előtt gyönyörködöm a csillagos égboltban, és arról ábrándozom, milyen jó lenne ott a magasban csillagként ragyogni.

Hirtelen álomba zuhanok, és már át is léptem a Csillagkapun. Ott él a bolygón az én legfényesebben ragyogó szerelmem, a
Csillagfiú. Meghívott egyszer randira a
Csillagbárba, ahol a csillagok közt táncoltunk, majd hazavitt a fényes palotájába.
Csillagágyán elringatott, majd amikor elbúcsúztunk, egy kulcsot adott kezembe.
Jól vigyázz rá, Csillagleány, mert ez a kulcs a szívem kulcsa. Amikor ellátogatsz a bolygómra, mindig hoznod kell magaddal, csakis a csillagkulcs segítségével találhatsz rám.

Ezért ahogy…

Írta: Híres B Ede 📅 2026. 02. 21. 15:42 Fantasy ❤️ 1 👁️ 30

Ahova megérkeztem a pöfögő vonattal és a kopott, divatjamúlt vulkánfíber bőröndömmel, nem várt senki.
Ez azonban nem csökkentette a megérkezés izgalmát, varázsát.
Mindig is élveztem a váratlan utazásokat, a meglepetésszerű megérkezéseket.
Most is fura bizsergés fogott el a kihalt állomáson a távolodó vonat,
látványától. Itt maradtam egyedül egy számomra teljesen ismeretlen helyen.
Most kell minden leleményességemet latba vetni, nem szabad azt a látszatot keltenem, hogy egy eltévelyedett vándor vagyok.
Határozottságot, magabiztos fellépést vagy annak látszatát kell keltenem, miközben igyekszem kitalálni, hol a fészkes fenében vagyok.
Mert azt tudni kell, csak úgy találomra szálltam le a vonatról, minden előzetes informálódás nélkül.
Éreztem, ahogyan lassul a szerelvény, elmosódó…

Írta: Antal Izsó 📅 2026. 02. 19. 23:19 Fantasy ❤️ 2 👁️ 29

Hirtelen kinyitod a szemed. Még félig az álmok birodalmában jársz, bosszús vagy, hogy el kell szakadni a szép álmoktól, de aztán megnyugszol.
A félig nyitott ablakon át kellemes, langyos tavaszi szél árad be a szobádba, jólesően simogatja arcodat. Kint a nap sugarai egyre erősebben áradnak szerte. A fák, növények újra friss, harsogó zöld ruhát öltöttek, a levelek közt megbújva madarak csivitelve ünneplik az örökké megújuló természet csodáját. Lassan megbékélsz a gondolattal, hogy fel kell kelni, mert érdemes, mert a természet is most ébred hosszú téli álma után..
Hirtelen bántóan az elkésett ébresztő óra rikoltása zavarja meg a csendet.
Kint behavazott a táj, az ablak csukva, mégis a réseken metsző hideg szűrődik be. Tél van. Az idilli kép álom volt csupán. Felülsz az ágyadban és akkor…

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 19. 21:59 Spirituális ❤️ 1 👁️ 15

A szoba még a hajnal puha szürkeségébe burkolózott. A csend sűrű volt és védelmező, mint egy láthatatlan palást. Az Asszony kinyitotta a szemét, de még nem mozdult. Figyelte a mellette pihenő Társa egyenletes lélegzetvételét – a férfi arca az alvásban kisimult, minden földi gondtól mentesen.
Az Asszony érezte, ahogy a tudatossága lassan visszatér a testébe. De ma nem a napi teendők listája zakatolt a fejében, és nem is az óra rideg ketyegése sürgette. Egy mély, belső rezgés ébresztette fel, egy suttogás, amely nem füllel, hanem szívvel volt hallható.
„Jó reggelt, kedvesem” – csendült fel benne a Hang, amely saját lelkének és a Mindenségnek a közös visszhangja volt. „Itt az idő, hogy kinyisd a szemed a fényre. Itt az idő, hogy egy újabb napot szenteljünk az életnek – közösen.”
Ebben a…

Írta: Mozef Jemer 📅 2026. 02. 13. 12:15 Misztikus ❤️ 0 👁️ 31

Mint a vad, ami éppen észleli, hogy közeleg a veszély, oly riadtan fordította fejét az ablak felé. Kár volt. Feje olyan ütemesen hasogatni kezdett, mint ahogy a favágók szokták a méretes rönköket. Csak néhány pillanattal ezelőtt nyitotta ki szemét. Az ablakon át lágy fény szűrődött be, jelezve, hogy egy új nap kezdődik.

– Tehát hazajutottam az éjjel – állapította meg, mikor ágyában találta magát. Ahogy megmozdult, gyomra is azonnal éreztette: a kelleténél jóval több pezsgővel kell megküzdenie. Na, de ilyen ez, ha az ember a kollégáival búcsúbulit tart, mert ott hagyja a munkahelyét.

Amint azonban ezzel próbálta volna magát vigasztalni, máris ott termett a következő gondolat, ami szerint felelőtlenség volt ennyire kirúgni a hámból. Lassan felült az ágyában, majd a kis éjjeliszekrénye…

Írta: A. J. Vale 📅 2026. 02. 10. 13:02 Romantikus ❤️ 2 👁️ 78

– Szia Rita! Boldog karácsonyt! Ezennel átadom neked az esti műszakot – mosolygott Clara a kórház nővérpultja előtt, miközben egy kisebb halom kezelőlapot és néhány szem bonbont nyomott a kezembe.
– Köszi! Van új betegünk?
– Egyetlen férfit hoztak be délelőtt, a kettesben fekszik.
– Mit kell tudnom az esetről?
– Hát azt a keveset, amit tudunk, a papírokban megtalálod. Most ne haragudj, de rohanok. Otthon már várnak rám! – magára kapta kabátját, szorosan átölelt, majd sietős léptekkel elindult a kijárat felé.
– Üdvözlöm Johnt és a srácokat! – mosolyogva intett.
Egyedül maradtam a kórház folyosóján.
Elindultam a kettes kórterem felé, közben pedig fellapoztam a beteg kartonját.
Beteg neve: John Doe
Életkor: ismeretlen
Lakhely: ismeretlen
Biztosítási szám: ismeretlen
Státusz…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 02. 03. 13:49 Élet ❤️ 2 👁️ 21

...félig nyitott szemmel botorkálok a konyhában. Az utolsó álomképeket, még lelki szemeimmel látom, de kezeim, már önállóan, szinte odafigyelés nélkül adagolják az őrölt kávét, a vizet, és bekapcsolják a kávéfőzőt. Kávéscsészém már durcásan izeg-mozog a polcon. Alatta halkan koccan tányérkája. Minden reggel így kezdi, nyújtózkodik, ágaskodik, hogy vegyem észre. Nem bírja elviselni, amiért először a kávéfőzővel foglalkozom. Pedig tudhatná, nélküle nincs finom forró feketekávé. Akkor bezzeg nyugton van, amikor teletöltöm finom kávéval, majd óvatosan megfogom tányérkáját, és kisétálok vele az erkélyre. Ott kényelmesen elhelyezkedve kortyolgatom belőle a finom kávét. Közben oldalát simogatom, hogy kiengeszteljem, amiért reggelente nem ő az első.
Rövid történetemet a Múzsák Könyvtára napi…

Írta: Fekete Ida Virág 📅 2025. 12. 28. 21:38 Élet ❤️ 0 👁️ 11

Félelemmel telve jöttem be a kórházba,
műtétre várok. Hamarosan bevisznek.
Számolok: egy, kettő, há… – eddig jutok el a számolásban, és már megint a kórterem ablakánál állok. Nézegetek ki a fejemből, a jövőmet találgatva. Jövő?! – lesz még egyáltalán?

A parkban gyönyörű fenyőfákat látok.
Képzeletemben látom magam előtt, feldíszítve csillogó karácsonyi díszekkel, ragyogva, teljes fényárban.

A karácsonyfa csúcsán egy óriási csillag fénylik vakítóan, mellette egy szép nagy gyertya áll. Éppen esteledik, angyalok érkeznek sorban, meggyújtják a gyertyát, a láng fellobban, az angyalok szépen énekelnek, hangjuk lágy és kellemes, mint a fuvola hangja. A dallam szívszorító, és könnyeket csalogat a szemembe.

A fenyőfa alatt egy ősz apóka üldögél, és az imakönyvéből olvasgat nekem szép…