Az ösvény, amin elindultak, félóra gyaloglás után visszavitte őket a Várhoz. Mire Noki rájött, melyik út vezet a buszvégállomáshoz, a Nap már a dombok tetején gurult. Az alkonyattal újra összegyűltek a felhők, a szél is feltámadt. Ördögszekeret kergetett, dühödten rázta a fákat. Távolról mintha kiáltást hallottak volna, de azt gondolták, csak a vihar. Az eső óvatosan kezdte, aztán mindjobban felbátorodott. Az út patakmederré változott. Térdig érő vízben gázoltak, folyásiránnyal szemben. Egymásba kapaszkodva csúszkáltak az agyagos földön. Villámok sisteregtek a sötét égbolton, a villanásokat tüstént hatalmas dörrenések követték. Az erdő nyöszörögve panaszkodott. Egy meredekebb emelkedőn Annamária elesett, visszacsúszott s fekve maradt. Nem volt ereje felállni. Noki a kezénél fogva húzta…Tovább olvasom…
Egy hideg, borús reggelen arra ébredtem, hogy a szívemet nyomasztó teher súlya nyomja, kiégés tüneteit észleltem magamon, mikor haszontalannak és értéktelennek érzed magad, amikor már semmi nem tesz boldoggá. Bezársz és sajnálod önmagad. A gondok, a problémák és a félelmek mind körbeöleltek, mintha sötét felhők úsznának a fejed felett. Fáradt voltam a küzdelemtől, és azt éreztem, hogy egyedül vagyok ebben a nagy, zajos világban. Ahogy a kávémat kortyolgattam a konyha ablakból rápillantottam a közeli erdőre. Hirtelen bevillant valami. Letettem a bögrémet és felkaptam a sportcipőm és a kabátom. Ki kell szabadulnom innen, mert különben megfulladtam volna a szoba fogságában. Csendesen kiléptem a lakásból, és elindultam odaki, Földanya öle felé. Ahogy közeledtem, a fák…Tovább olvasom…
Az erdő szélén hajnalban még a levegőnek is más illata volt, mint bárhol máshol a környéken. Hideg avar, átázott kéreg, régi esők maradéka. A fák szürkén álltak egymás mellett, az ösvény tompán húzódott befelé, és aki idáig eljutott, többnyire visszafordult. A faluban azt mondták, ezen a részen elfáradt a föld. Shami minden hajnalban ide jött. Hosszú szoknyája alján mélypiros, kék, arany és zöld színek futottak végig. A színek éltek rajta. A kezében egy fémkannát vitt, egyszerűt, kopottat, olyat, amelyről senki sem gondolta volna, hogy különös dolog rejtőzik benne. Ugyanahhoz a bükkfához ment minden hajnalban. A törzs széles volt, világos, repedezett, a gyökerei vastagon ültek a földben. Megállt előtte, végigsimított a kérgen, aztán lassan önteni kezdett. A kannából sűrű, fényes szín…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Végtelennek tűnt már maga a szántóföldekre tagolt helyiség is, ahol az anyuka vett egy amolyan hobbi-telket, ami egy lecsupaszított, rossz minőségű földdarab volt csupán, semmi több. Közel egy erdős, vadregényes rengeteghez, ahol kamaszodó fia és annak barátja sokat játszott. Váratlan sokhatásként érte őket a hír, miszerint: a kis fából eszkábált fabódéjukat – melyet még a nagymamától hoztak el utánfutós kocsival – felfeszítették, a lakatot levették a láncokat, és ami csak mozdítható volt a hangulatos kis kunyhóban, azt elvitték. Sokáig el sem akarták hinni. Főként a mindig határozott és megfontolt anyuka értetlenkedett eleget, és talán még akkor sem volt hajlandó elhinni ezt a rossz viccet, amikor két és fél órás autóút után megérkeztek a Vác melletti kis község helyszínére. – A…Tovább olvasom…